A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
32 Másnap a foglalkoztatás alatt furcsa dolog történt. Annak ellenére, hogy a pálinka utóhatását még nagyon éreztem, minden sikerült, a- mit a fazekaskorongon csináltam. Először egy váza alakult ki ujjaim között. Utána másvalami, pontosan úgy, amint elképzeltem. Később a nap folyamán még rendkívülibb dolog történt velem. Amint a képeslapokat lapozgattam, hirtelenül a Szentírás felé nyúltam; ezt anyám emlékeként az éjjeliszekrényen tartottam. Nem néztem bele azóta, hogy visszajöttem Hollandiába. Hirtelenül elkezdtem olvasni, és legnagyobb csodálatomra, meg is értettem. Mindazok a részek, amelyek azelőtt oly érthetetlenek voltak számomra, most oly világosakká váltak, mint a szövőgépen gyorsan kialakuló minta. Az egész pihenőidőt a Szentírás olvasásával töltöttem, s még azt sem hallottam, amikor először hívtak a délutáni teára. Egy hét múlva m égmin-- dig tartott érdeklődésem a Szentírás iránt, amikor a kórházban azt mondták, hogy a hét végén több napra haza mehetek. Otthon is órákon keresztül olvastam a Szentírást. Utána elkezdődött a templombajárás. Én, aki azelőtt sose mentem templomba, most nemcsak a vasárnap reggeli istentiszteleten vettem részt rendszeresen, hanem vasárnap este és a szerdai istentiszteleten is. 1949. novemberében végleg elbocsátottak a hadseregből. Vettem magamnak egy kerékpárt, és megtanultam egy lábbal hajtani. Még mindig nem tudtam egy lépést se tenni fájdalom nélkül. Most elkezdtem a környékbeli városok templomait is látogatni. Hétfőn az Üdvhadse- reg gyűlésén vettem részt Alkmaarban, kedden Amszterdamba mentem a baptista istentiszteletre. A hét minden napján találtam valahol alkalmat a templomba járásra. A prédikációk alatt gondosan feljegyeztem amit a lelkész mondott, és otthon kikerestem az említett szentírási helyeket, hogy valóban azt tartalmazza-e? Egyik nap Mária nővérem megkérdezte; - Andor, kérdezhetek valamit őszintén tőled? - Természetesen, Mária.- Csak azt akarom mondani, hogy mi mindnyájan aggódunk, mert oly sok időt töltesz egyedül, és mindig a Szentírást olvasod. Minden este pedig templomba mégy. Ez nem természetes. Mi történt veled, Andor? Elmosolyodtam. - Ezt én is szeretném tudni?! Utána azonban elgondolkoztam azon, hogy vajon valóban veszélyben vagyok-e, és fanatikus vallásrajongó válhat-e belőlem. Hallottam olyanokról, akikelvesztettékeszüket és mindenütt a Szentírást idézgették mindenkinek. Ez vár talán rám is? (Föl ytatj uk)