A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

30 fiútól, aki azthiszi, hogy az őszíve megkeményedett. Ez a szív azon­ban felenged fagyosságából. Örülök, amikor ezt látom, és büszke vagyok rá... Nagyon megkönnyebbültem. Utána, mikor tovább tudtam olvasni, láttam, hogy tanácsokat ad arra nézve, miként tanulmá­nyozzam a Szentírást. Csodálatos hetek következtek, amelyek alatt Terivel együtt olvastuk a Szentírást, noha 5 a világ másik felén volt. Hosszú leveleket írtam neki, tele kérdésekkel. Teri felkereste lelkipásztorát, a könyvtára­kat, kutatott saját szívében, hogy válaszolni tudjon rájuk. Amikor hónapok múlva levették a gipszet, és megláttam összezsu­gorodottlábamat, megint elfogott az elkeseredés és lázadozás, Amint járni tudtam, minden este ebéd után elhagytam a kórházat és a közeli kocsmában, részegre ittam magamat, hogy elfelejtsem nyomorúsá­gomat. A nővérek sose tették ezt szóvá, legalábbis nem közvetlenül. A hazaszállításomat megelőző napon azonban az egyik nővér, akit legjobban szerettem, ágyam mellé ült és megkérdezte;-Andor, tudok egy történetet. Ismered-e hogyan fogják a bennszü­löttek a majmot az erdőben? Engem nagyon érdekeltek a történetek, és rögtön felébredt kíván­csiságom. - Nem ismerem, mondja el, kérem.- A bennszülöttek tudják, hogy a majom sohasem ereszt el valamit, ami után vágyakozik, még akkor sem, ha az szabadságába kerül. Ezért a bennszülöttek lyukat fúrnak egy kókuszdión, de csak akko­rát, hogy a majom éppen bele tudja dugni a kezét. A ki vájt kókusz­dióba egy kavicsot tesznek, és figyelik, mi történik. Előbb utóbb megérkezik egy kíváncsi majom. Felveszi a kókuszdiót és megrázza. Hallja a kavics zörgését. Belenéz. Bedugja kezét és megragadja a kavicsot. De nem tudjakihúzni a kezét. El nem enged­né a kavicsot, amit nagyra értékei. Közben a bennszülöttek könnye­dén elfogják a majmot. A világon a legkönnyebb megfogni valakit, aki hasonlóképpen cselekszik... A nővér befejezte a történetet, és egyenesen a szemembe nézett. Megértettem, mire célzott. ... Te is ragaszkodói valamihez András? Valamihez, ami fogságban tart téged, - kérdezte végül, amikor felállt és elment. Engem azonban nem hatott meg a történet. Másnap kétszeresen nagy ünnep számomra. Huszonegyedik születésnapom, s aznap indult a hajó, amely hazavisz Hollandiába. A csapatomból még élő nyolc tár­sammal nagy ünnepséget rendeztünk, nagy zajjal és mindnyájan ré­szegre ittuk magunkat.

Next

/
Thumbnails
Contents