A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
25 P. Orbán Miklós, S.J., Róma f 1 T AMIRE AZ ÁNGYALVÁR CSATAGOLYÓI EMLÉKEZTETNEK Római sétánk közben azokat az időket idézzük, amelyekben Nagy Theoderik volt Itália királya. Legutóbb az Angyalvár kis díszudvarán beszélgettünk annak az angyalszobornak a talpazata mellett, a- mely eredetileg az erődítmény legmagasabb pontján emlékeztette az utókort a 6. századvégi nagy pestisre és amelynek szárnyait villám zúzta szét. A köröskörül beépített kicsinyke várudvaron csak két csenevész fácskát látunk, de csatagolyót töméntelen sokat. A szobortól jobbra balra két sorban emelkednek a márvány golyókbőlemelt gúlák, a szemközti fal mellett is fehérük egy ilyengúlasor. Olyan kisebb futball-labda nagyságra faragták ki ezeket a csatagolyókat és pedig Hadrián síremlékének szobraiból. A síremléknek eredetileg igen gazdag szobordíszei voltak. Felső peremén köröskörben szobrok álltak, ezek hátterét a sötétzöld ciprusok alkották. A ciprusok közül emelkedett ki a tömzsi torony, amelynek tetején viszont Apolló napisten hajtotta négyesfogatát. Tehát a császári síremlék híres márványszobraiból csatagolyókat faragtak. Az erőd egy másik udvarán a rekonstruált csatagépeket is láthatjuk. Úgy működtek mint az íj, csak a megfeszített húr nem nyilat röpített az ellenségre,hanem egy roppant kanalat lendített magasba és a kanálból ilyen márványgolyó süvített el, hogy zúzzon, lapítson, ahová lecsap. Amikor a mauzóleum szobrait csatagolyőkkákellett darabolni, Róma és Itália már több mint félszázad óta barbár fennhatóság alatt élt. Alarik és Genserich Rómát csak kirabolta, sem a nyugati gőtok, sem a vandálok nem vetették meg lábukat, hódításukban nem kezdtek szervezkedni. Pedig ezek is, azok is megtehetT