A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
12 vő ösztönös szeretetet egyre magasabb síkra emelni, megnemesíteni. Például az ókori Görögország nagy filozófusa Plátó csodálatos dialektikával próbálta elvonni figyelmét a szeretet csupán testi, szenvedélyes indulataitól, hogy fölemelkedjék a test fölé, a szellem világába. De még az a szeretet-eszmény is, amelyet Plátó állított maga elé a szenvedélyből indul ki, és csak állandó tisztulással, nehéz úton emelkedik fel a lelki szeretetig, Erre is csak kivételes emberek voltak képesek, és a szeretetnek ez az emelkedett felfogása mint eszmény szokatlan jelenség volt. A gyakorlatban Görögország szerelmi életére nem volt befolyása. Ugyanígy minden században, minden nép körében megtalálhatjuk az eszményi szeretet után sóvárgókatés az emberszeretetnek a hőseit,de a legtöbb ember élete állandó vergődés a szeretet szenvedélyének vagy ösztönének szélsőségei között. 3. Ezzel szemben a szentírás, már az Ószövetségtől kezdve egyre fokozódó világossággal hirdeti azt, hogy van egy másik szeretet is, amelyik nem az emberi természetből, ösztönből, szenvedélyből veszi eredetét, hanem az Istentől. Nem megtisztított szenvedély, mint a plátói szerelem; nem fokozatos fejlődés, nevelés eredménye, hanem Isten ajándéka. Az Istentől ered, hogy oda térjen vissza, mint forrásához. Olyan szeretet ez, amely nem a kiÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK: "A KERESZTÉNYEK SZÓVAL IS, PÉLDÁJUKKAL IS ÁLLÍTSÁK SZEMBE AZ ERKCLCSCK NAPRÓL-NAPRA VALÓ LEROMLÁSÁVAL AZ EVANGÉLIUM ERKÖLCSI ÉRTÉKEIT Az erkölcsök romlottsága, főleg a 6. parancsolat területén, akkora méreteket öltött napjainkban, hogy már szinte alig mehet tovább. Az állami törvényhozó-testül etek jóformán semmit sem tesznek ez ellen, sőt inkább hatályon kívül helyeznek olyan eddigi törvényeket, amelyek az erkölcstelenségnek gátat akartak emelni. A Szenfséges Atya megszáml ál hatatl an o/ kólómmal mutatott rá arra az óriási veszélyre, amelyet ez a helyzet jelent főleg az ifjúság és a család számára. De a pápa szavának nem lesz hatása, ha mi, hívők, tétlenek maradunk. Mivel az állami törvényhozás nem teszi meg a maga kötél ességét, - és ha megtenné is, a kérdést az se tudná megöl doni,, az összes Krisztus-hívőknek maguknak kell ez ellen a veszély ellen harcolniuk. Főleg azon a módon, amelyet a Szentséges Atya említ az imaszándékban: • Szóval is, példával is az evangéliumi erkölcsöket kell kinyilvánítaniuk.
