A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
13 váltságosak, a költők és filozófusok sajátja, akik távol tartották magukat a tudatlan és értelem nélküli tömegtől, hanem mindenki számára van és mindenkire kiterjed. Ezt a szeretetet nevezzük term észetfeletti szeretetnek. Ezért nem véletlen, hogy amikor a szentírást görögre fordították, egy ritkán használt szót kerestek a szeretet kifejezésére. Az ókori görögök eros-nak nevezték szeretetüket, a Szentírás viszont az agapé szóval fejezi ki azt a szeretetet, amelyről a kinyilatkoztatás szól. Ezzel is jelezni akarták a fordítók, hogy egészen űj dologról beszél az írás. így az agapé szó, mely a klasszikus, profán irodalomban alig szerepel, a szentírás leggyakoribb kifejezése lesz, majdnem háromszázszor fordul elő benne, míg az erős csak ötször. 4. Mi az új a természetfeletti szeretetben? Nem az, hogy lerombolja, megszünteti,helyettesíti a természetes szeretetet. A természet ugyanis a maga teljességében Isten alkotása. Az Ő akaratából van bennünk a szeretet szenvedélye, ösztöne is. Amit pedig Isten teremtett, azt az embernek a lelki élet legmagasabb fokán sem szabad tagadnia, tőle borzongva elfordulnia. Minden lelkiélet alapvetően elhibázott, ha természetellenes. Előbb- utóbb tragikus kisiklásokhoz vezet, ha arra törekszik, hogy fejlődésével egyenes arányban, mindjobban elszakadjon a teremtett szeretettől. A világ, az anyag, az ember nem romlott meg gyökeresen a bűn által. Végtelenül fontos, hogy mindig ennek tudatában s ezzel az optimizmussal nézzük a világot és induljunk az emberek felé. S ha végtelen távolságok választanak is el sokszor az emberektől, a közös természet továbbra is a közös Atya vonásait hordozza. Erre az alapra építhetjük a következő igazságunkat, amely szerint a t e r- mészetnem sérül meg, nem válik f ö lö sl ege s s é, nem is szorul háttérbe a természetfeletti hatása alatt. Mi tehát az új a természetfeletti szeretetben? Az, hogy rendezi, nemesíti, gazdagítja, teljes kibontakozásához segíti a természetes szeretetet, új tárgyat, új motívumot, új értéket, új erőt ad neki. A természetfeletti szeretetnek új a tárgya; a hitből megismert ember. Embertársunkat a hit szemével nézzük. Ez nem azt jelenti, hogy mást lássunk, mint ami ő valóban. Mi világosan látjuk őt úgy, ahogy van, jó és rossz tulajdonságaival, testével leikével együtt, de új szemmel nézzük, azzal a szemmel, ahogy Isten tekint rá. Mit jelent ő az Isten szemében, mit lát, mit szeret benne az Isten? Azt kell felfedeznünk.
