A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

I

7

Ungaretti a harmincas években többször távol van hazájától, Egyiptomban és Argentínában jár; 1936 és 1942 között pedig Brazíliában, a Sao Paulo-i egyetemen az olasz irodalmat tanítja. Itt veszíti el kilenc éves fiát. Visszajön Rómába és 1947-ben "A fájdalom" cúnmelkiad- ja 1937 és 1946 között írt verseit; a személyes fájdalom és a haza szenvedése miatti gyötrődés szólal meg e versekben, amelyek Ungaretti pályájának tetőpontját jelzik. A fiát elsiratő elégia, "Napról napra" a világirodalom legszebb versei közé tartozik. Ugyancsak Antonióról szól a "Keserű zene". Olvassuk el most ezt a költeményt Majtényi Zoltán fordításában:

Egy októberi napon délidőtájt, nyugalmas halmok oldaláról alásuhanó, sűrű fellegek közt lerobogtak a Dioszkurok paripái - patáik előtt riadtan meredt föl a revült kisfiú - s a tajték fölött tovasisteregtek..

(Miként emlékezések keserű zenéje, - banánfák hűvöse és óriási, kóbor teknősök átúszhatatlan, hatalmas holtvizekben; a csillagok más rendje alatt volt, sok furcsa sirály közt).

Repülök a lanka felé, hol a gyermek

fövenyt perget a parton;

villámok fénye lángra gyújtja

s szélkavarta zápor füröszti

áttetsző, kedves ujjait,

hogy birokra kelt mind a négy elemmel.

De a halálnak szíve, színe nincsen.

S mint mindig, minden törvény ellenére letépte már őt parázna fogakkal.

1950-ben kiadott kötete, az "ígéret földje" (La terra promessa) az antik költők, főleg Vergilius művéhez kapcsolódik. Erről a kötetről akövetkezőket írja Kardos Tibor: - "Önmaga életéből oly természe- tesenalkot egyetemes, sőt emberi mítoszt, mint ahogy az antik költő az istenek életéből. Az "ígéret földjén" a sóvárgott és elvesztett ifjúságot lelné meg újra. Az élet határtalan öröme, s a haláltól való borzongás, az önmagához való értelmi és érzelmi hűség a fő témái, akár hatalmas petrarcai arányú canzőnéban szólal meg, akár elégiát ír egy ismeretlen ifjúra, vagy Didót, szerelmes és a halálba menekülő királynét szólaltatja meg csodálatos kórusokban, akár a hűséges kormányos, Palinurus nevében énekel, vagy a szörnyű "Finálé"- ban rámutat a tengerre: - Halott már, nézd, atenger is... Atenger..

Egykori hermetizmusa meghalványodott, költői összpontosító ereje,

í