A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
27 hogy közösségi istentiszteletünk egyre jobban kifejezze szeretetün- ket Isten iránt. Ha van mégbennünk pislákoló hit, és emberi érzés, akkor ne keményítsük meg szívünket, különösen a karácsonyi időben ne. Hagyjuk, hogy apólyába takart Istengyermek elbűvölje szívünket, és csodálatba ej tsenbennünket a mi Istenünk jósága és emberszeretete. Es próbáljunk a német filozófussal Kierkegaarddal felkiáltani; - Te el őbb szerettél minket Istenünk! Sajnos, mi úgy beszélünk erről, mintha csak egyszer szerettél volna minket. Pedig szünet nélkül, számtalanszor, a napok és évek hosszú során át, Te mindig előbb szeretsz minket. Amikor reggel felébredünk, és lelkünket hozzád emeljük, Te már előbb szerettél minket. Es így van az mindig és mindenkor... Isten irántunk való szeretete ne m c s ak egy múltban történt esemény, amikor megteremtette a világot, vagy amikor Jézusban megjelent itt a földön, hanem egy állandóan működő valóság. Ez élteti és tartja fenn a világot; ez élteti és tartja fenn különösképpen az egyházat. Ezért nem ismerhető meg egyszer s mindenkorra,hanem állandóan előre kell haladnunk az isteni szeretet megismerésében, mert az nem egyszerű és nem könnyű dolog. Ha már a végtelen Isten léte is kicsúszik a mi felfogó képességünk alól, mit mondjunk akkor az O szeretetéről, mely szívének legmélyebb titka. Ezért itt az értelmi érvelés, bizonyítás nem elég, mert Isten szeretetének felfogása nemcsak értelmi belátás, megértés gyümölcse, hanem személyes kapcsolat eredménye az isteni és az emberi szív között. Ez az alapja, gyökere, célja és be t el j e s e dé s e a keresztény életnek. Ez tölti be a hívőt Isten teljességével (Ef. 3,18). Lehet erről a kérdésről tudós módra írni, beszélhetünk rólaelragad- tatással, de mindez nem ér fel azzal a pillanattal, amikor egy fájdalmon vagy örömön keresztül megtapasztaljuk Isten közelségét, rövid látogatását. Édesanyánk gyengéd szeretete nem más, mint gyarló előlegezése annak a szeretetnek, amellyel Isten szeret minket. Nem annyira tanításról van itt szó, mint felfedezésről, egy érzéknek a felébredéséről. E nélkül gyakorolhatjuk a legmagasabb erkölcsös életet, a legszigorúbb önmegtagadást, a legcsodálatosabb tetteket vihetjük végbe a világban Istenért, "ha szeretet nincs !ben- nünk, mit sem használ nekünk". - "Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet mines bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom... " írta Szent Pál (I Kor. 13,17). Azt a képességet, mellyel felfedezzük azt, hogy az Istenmindig szeret bennünket, és mi viszonozni tudjuk szeretetét, csak maga az Isten tudja megadni.
