A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

26

boldogságunkat, úgy ahogy az Isten tud szeretni valakit, vagyis a cél eléréséhez szükséges eszközöket is öröktől fogva biztosította, de csak Jézus eljövetele nyilatkoztatta ki ezt nekünk félreérthetetlen módon. Ha Istennem szeretett volna minket örök szeretettel, vagy nem akarta volna, hogy erről tudomást szerezzünk, akkor Jézus sohasem született volna a Boldogságos Szűztől, nem halt volna meg a kereszten, és nem alapított volna egyházat, és a világ rendje egészen más lett volna.

De Jézus megszületett és benne "istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét" (Tit. 3,4). Ez volt az apostolok meggyőződése, a- kikezzel a hittel indultak a világ megtérítésére. - Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. - Az Isten a szeretet, - írta Szt. János az első levelében (I Ján 4,10). Megismertük és hittünk benne, ez a két szó egymást kiegészíti és megerősíti. Erre épült az első keresztények meggyőződése, vallásos buzgósága és apostoli lelkesedése. .Azt az örömhírt, hogy az Isten szeret bennünket, közölni akarták mindenkivel a környezetükben és amerre csak emberekkel találkoztak. Ezt tartották legfőbb feladatuknak.

Vajon mi meghalljuk-e az isteni szeretet hangját Jézus szavaiban? Meglátjuk-e Jézusban az emberré lett isteni jóságot és hiszünk-e benne ?-Es ez a hit apostoli buzgóságot önt-e belénk? - Megtehetjük azt, hogy nem halljuk meg az isteni szeretet hangját, vagy nem hisszük el, hogy szeretetet hirdet, vagy visszautasítjuk a szeretetét. Ahogy az evangélista mondja: - A Világosság a sötétben világít, de a sötétség nem fogta fel. Nem ismerte fel őt a világ. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadtákbe.. (Ján. 1, 5—12X - Ezért van az, hogy sok megkeresztelt ember is könnyebben káromolja az Istent, mintimádja; könnyebben zúgolódik Isten ellen, mint dicséri; könnyebben mulasztja el az istentiszteletet, a vasárnapi szentmisét ahelyett, hogy buzgó szívvel venne részt rajta.

De még mi is, akik törekszünk a vallásos, imádságos életre, miért vagyunk olyan lanyhák, amikor 'imádságról, lelkigyakorlatról van szó? Miért találunk ezer kifogást? Miért unatkozunk, amikor imádkoznunk kellene? Miért találjuk hosz- szúnak az imádságra szánt időt? Mert még nem láttuk meg, nem fedeztük fel és nem hittük el, hogy az Isten szeret bennünket. Ezért hiányzik belőlünk az apostoli lelkesedés is, hogy ezt az örömhírt másokkal is közöljük. Ezért nem akarjuk megérteni a liturgikus reformokat se, mert nem fedezzük fel, hogy az a célja a reformoknak,