A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
38 Nagy Ferenc, S.J0 ERKÖLCSTEOLÓGIA A FOLYTONOS VÁLTOZÁSOK VILÁGÁBAN AZ EMBERI KÖZÖSSÉGRE BEÁLLÍTOTT ERKÖLCS Az emberi szabadságot különböző determinizmusok és elidegenülé- sek terhelik, amelyeknek részben maga az ember az oka; ugyanakkor a szabadság az eléje tornyosuló akadályoknak fölébe tudkereked- ni és Így ki tud bontakozni. Érdemes tehát a szabadságért élni és kockáztatni. Ezek voltak legutóbbi cikkünk főbb gondolatai. A történelem során legalább egy ember, az Istenember, az emberi szabadság teljes birtokábanés egyetemesÜdvözítőjeként élt; a hívő keresztény számára O az emberiszabadság végső garanciája; az Ofelsőbb- rendű szabadságában részesednek nagyon magas fokban a szentek, köztük nevezetesen is a vértanúk. Még régebben egyszer arról beszéltünk, hogy a keresztény élet hívő és bízó kockáztatás az igazságosság meg a szeretet végtelenbe nyúló lehetőségeiért. Ma a keresztény kihívás, a keresztény életkockázat egy újabb távlatába tekintünk bele; a közösségi dimenzióba. Gazdag mondanivalónkat, most is René Coste könyve nyomán, néhány gondolatsorba sürítjük bele. Alaptételünk a következő; a közösségi élet erkölcstana a közösségi élet léttanára, ontológiájára épül. Az ember, azontúl, hogy testi és szellemi létező, mégmással-együtt-létezőés másért-létező is; sőt, ha ennek az igazságnak sokrétegűségét igazán röviden és szabatosan akarjuk kifejezni: az ember közösségi létező. Testileg is és még inkább lelkileg nemcsak nemzedékek hosszú láncában képez egy láncszemet, hanem egy egész komplex társadalmi szövevénybe van beleágyazva. Mennyi szállal milyen sokfelé kapcsol bennünket pl. az anyanyelvűnk; a szavak, irodalmi alkotások, nyelvi hangulatok ismerete, átélése és egyáltalán mindaz, amit ezen a nyelven mondtunk, vagy mások mondtak nekünk! Micsoda élménygazdagságot adottne- künk az, hogy már különböző városokban és falvakban laktunk, dől-
