A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
39 goztunk, és hogy még többfelé jártunk és barátkoztunk! A közösség alakította ki és hagyományozta tovább azt a mérhetetlen emberi kincset, amelyet kultúra néven foglalunk össze. - A közösségi élet keresztény ontológiájában természetesen lényeges helyet foglal el £az egyházhoz tartozás; azok a sokszor észrevehetetlen, megnevezhetetlen kegyelmi szálak, amelyek messze belenyúlnak az egyház térbeli és történelmi dimenzióiba. - Az ember minél teljesebben elfogadja és minél tevékenyebben akarja a közösségbe való beletartozását, annál inkább megvalósítja magát saját személyi létében is. Nézzük most a közösségi ontológia és a közösségi etika néhány modern vonását. A legfontosabb az, hogy korunkban az emberiség egyetlen közösséggé válik. Ennek az egész földgolyót átfogó közösségnek a vérkeringését elsősorban a hírközlő eszközök hálózata biztosítja. Egy- egy pillanatra ez az egyetemes emberközösség máris felejthetetlen élménnyé vált éppen a televízió révén; amikor pl. az emberelőször a holdra lépett, vagy amikor pár hónappal később egy újabb Apolló utasai majdnem elvesztek a világűrben. Az emberiség egysége azonban nem ilyen egyszerű; nemcsak a világegységből áll. Az emberi közösségek sokféleségét és összefüggését legjobban talán a koncentrikus körökkel szemléltethetjük. Akép jelentését mindjárt néhány alapvető erkölcsi követelményre fordítjuk le. - Az alapközösség, a "societas perfecta", a tökéletes emberi társaság ma már nem az állam, mint ahogy a múltban joggal az államot tartották annak, hanem az egész emberiség; amelyik erkölcstan ezt nem tanítja, az maradi, és előbb-utőbb tarthatatlan erkölcsi konklúziókra vezet. Az államok, államférfiak jő részének ezt még nem sikerült belátnia és a politikai tevékenység zsinórmértékévé tennie. - A másik nagy alapelv viszont a szubszidiaritás elve; az egyetemesebb közösségnem öncélú, hanem a kisebb közösségek előmozdítását kell munkálnia, és végeredményben az emberi személyt szolgálnia. A nemzetek feletti szervezet nem nyelheti el, hanem szabályozza és szolgálja az államok szuverenitását; az állam viszont a közbeeső társadalmi egységek (vármegyék, politikai pártok, egyetemek, egyesületek) sajátos feladatait mozdítja elő. A nagyobb sugarú koncentrikus kör, vagyis az egyetemesebb kiterjedésű közösség csak azokat a funkciókat tarthatja fenn magának, amelyek a kisebb sugarú kör képességeit meghaladják; azokat viszont komolyan kell ellátnia. A tények azt mutatják, hogy az államhatalmak manapság a szubszidiaritás elvét sem érvényesítik. Az államhatalmakból ma még ugyanúgy hiányzik a megfelelő világ-öntudat, mint a kisebb kö
