A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
32 az Isten emberszeretete. Mindazok, akik ezzel a hittel közeledtek Jézushoz,hallgatták szavát, érintették kezét, megtapasztalták, hogy isteni gyógyító, átalakító, megszentelő, új életet adó erő, szeretet áradt belőle az ő emberi testén keresztül. Azóta, hogy Jézus ott van a mindenható Atya jobbján, továbbra is itt van közöttünk titokzatos módon. Ma az egész világon szétszórt, megkeresztelt hívek közössége az egyház képezi az Ó testét, de az egyház összetartó, éltető, lelke Krisztus Lelke, a Szentlélek. Mindazok, akik ezzel a hittel közelednek az egyházhoz, csatlakoznak hozzá, hallgatják szavát, megtapasztalják, hogy isteni erő, szeretet árad belőle a látható emberek szavain, tettein keresztül. Isteni erő, mely lelkünket gyógyítja, erősíti, világosítja, új életre támasztja. Röviden: az egyházban mutatja ki irántunk való szeretetét az Isten, és közli magát velünk, közli az 0 életét, kegyelmeit. 5. Hátra van még, hogy röviden kifejtsem, hogymiis az egyházon keresztül az egyházban tudjuk igazán kifejezni Isten iránti szeretetünket. Egyénenként azzal fejezzük ki szeretetünket Isten iránt, hogy szakítunk a bűnnel, törekszünk megismerni Istent, neki dicséretet, imádást, tiszteletet adunk, és teljesítjük parancsait, legfőképpen az emberszeretet parancsát. Az egyházban tudunk igazán szakítani a bűnnel akeresztségés a bűnbánat szentsége által. Az egyházban tudjuk igazán megismerni Istent, mert az egyházi tanítóhivatal tévedésektől mentesen hirdeti mindazt, amit Isten kinyilatkoztaottt. Az egyházban tudunk Igazán dicséretet adni Istennek. Ennek az Istentiszteletnek középpontja és csúcsa a szentmise áldozatban kifejezésre jutó istendicsőítés ésimádás. Különösen a vasárnapi szentmise volt kezdettől fogva az egyház istentiszteletének mintegy a "szíve", és em- berszeretetének forrása. A szentmise áldozat sohasem az egyén, a hívő vagy a pap "dolga", hanem az egyháznak, mint Krisztustól létesített közösségnek az ügye. Aliturgiát tartalmában és alkatában, bármennyire is egyes személyek ténykedéséből tevődik össze, csak az egyházi közösség felől érthetjük meg. Jellemző, hogy 1958-ban egy pápai instrukció jelent meg, amely a "magánmise" megnevezést is eltiltotta, mert a "szentmise áldozat Krisztus és az egyház nevében véghezvitt közös istentisztelet, mindegy, hogy milyen körülmények közt történik ünneplése és hányán vannak jelen... A II. Vatikáni Zsinatezért hangsúlyozta a szentmisének központi jelentőségét. Az egyház megszűnne Krisztus teste lenni, ha a szentmisében megvalósuló istentiszteletről lemondana. Bárhol mutatják is be a szentmise áldozatot, a
