A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
33 legkisebb egyházközségben is, '‘titokzatosan" az egész egyház jelen van. Ebbena végnélkül megismétlődő áldozatban nemcsak Krisztus, az egyház feje van valóságosan jelen, hanem felszentelt papjai révén, mint Krisztus titokzatos teste az egyház is "misztikusan" cselekvőleg részt vesz a szeretet áldozat bemutatásában; és tagjaiban valóban részesül az áldozat gyümölcseiben, az isteni éleiben és szeretetben. Sehol sem válik az egyház annyira Krisztus testévé, mint itt. Mert nemcsak feltűnően látható lesz, amikor a hívek összegyűlnek, hanem itt felel meg legjobban feladatának és küldetésének; itt kerülnek tagjai mind teljesebb egységbe Krisztussal a fővel és egymással, és ez a forrása az igazi testvéri szeretetnek. Vasárnap A heti munka után legszívesebben délig hevernél, újsággal vagy könyvvel a kezedben. Hideg, szeles, barátságtalan az idő, jó ilyenkor a fűtött szobában. Nyári hőségben kirándulásra hívnak vagy a strand örömeit szeretnéd élvezni. De lehet, hogy csak egy rég halasztott levelet szeretnél megírni, kivasalni ruhádat, valami finom tésztát sütni, rádiót hallgatni, televíziót nézni. A délután a családé, a vendégeké. Titokban egy kicsit alkudozol önmagaddal. Fel kell öltözni, kimozdulni hazulról, fagyban, hőségben... de ne szólj egy szót sem, képzeld magadat a miséző pap helyébe, télen is födetlen fővel, nyáron is nehéz miseruhában. Azután mégis elindulsz a szentmisére, mert ez az egyház parancsa. Belépsz a templomba, keresztet vetsz, és valahogy minden rendbejön. Krisztus kitárja előtted szerető szívét: Jöjjetek hozzám mind, akik megfáradtatok ... Csupa ragyogás, szépség vesz körül, ősi dallamok áradása, orgonabúgás, tömjénillat feledteti a napi gondokat. Felolvassák a napi evangéliumot, és mintha éppen neked szólna. Beszél a pap: értékes gondolatok termékenyítik meg lelkedet, melyekre majd még visz- szagondolsz a nap folyamán. Énekelsz, beleolvadsz egy nagy közösségbe, minden bajod-gon- dod kívül marad, és nem is érted, miért indultál útnak olyan nehezen. Uram, nem vagyok méltó ... Hát nem. Csakugyan nem vagy méltó. De az Or jóságos kezével fölemel. Boldogságérzet fog el a kis hópehely ostya láttán ... ha akarod, a tiéd is lehet ... Csak oda kell térdelned a gyóntatószékbe. Nem Istennek van szüksége a te gyónásodra, mert Ö mindent tud. Neked, van rá szükséged, hogy szembenézz önmagaddal. Ki kell húzni a szálkát ujjadból, mert ha benne marad elgeny- nyed. Megáldozol. Micsoda boldogság részese lenni az évezredes áramlásnak, titokzatos sugárzásnak, Krisztusnak ... Mintha a súlytalanság állapotában lennél. A gravitáció megfordul: nem a Föld, hanem a Magasság vonzását érzed. És már áldod is az édes parancsot, amely ide elhozott. Barsy Irma
