A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
26 déseimre. Igen. Nyíltan imádkozhatnak, s elég nagy szabadsággal, amíg gondosan elkerülik a politikai tárgyú beszédeket. Megtudtam tőlük egy baptista templom címét is. Mivel én is baptista vagyok, este elmentem oda is. Ott már kevesebben voltak, szegényesebben öltözve, s fiatalok alig voltak köztük. Amint észrevették, hogy idegen vagyok, felkértek, hogy szóljak néhány szót. Egy németül beszélő asszony tolmácsolásával rövid beszédet mondtam. Első beszédem a vasfüggöny mögött! Utánaalelkész megköszönte, hogy elmentem közéjük. - Néha nagyon egyedül érezzük magunkat a küzdelemben, - mondta - s ezért nagyon sokat jelent nekünk, ha mást is láthatunk, aki egyetért velünk.... Este matracomon feküdve az iskolában elgondolkoztam tapasztalatomon. Mily más volt a két templom. Az egyik közreműködött a kormánnyal, s ezért többen látogatták, s az ifjúság is elfogadta. A másik már az elhagyatottabb utat járta. Elérkezett július 21-ke. Elmentem a szentírás üzletbe. Atulajdonos értett angolul. Elmondta, hogy egyszer minden üzlet írásban rendeletet kapott, hogy Sztálin születésnapján tegyék ki Sztálin képét a kirakatba, körülrakva a legjobb árukkal. O is vásárolt egy nagy színes Sztálin képet, amelyen összefontkarokkal mosolygott a diktátor. Körülrakta a legdrágább szentír ás okkal, egyiket kinyitva a vörösbetűs részénél, s odatette Sztálin mosolygós arca elé. Tömeg verődött össze a kirakat előtt, s mindenki mosolygott. Megjelent azonban a rendőrség, s azt követelte, hogy azonnal távolítsa el a képet. Ő azonban megmutatta az írásbeli rendeletet, mire otthagyták. Megtudtam tőle azt is, hogy egyes vasfüggöny mögötti országokban is árusíthatják a szentírást, de nem mindegyikben. Főleg Oroszországban nehéz hozzájutni, s ezért nagyon nagy összeget hajlandók fizetni érte. Állítólag tíz szentírás árán egy motorkerékpárt vásárolhat valaki, amit azután eladhat Lengyelországban, Jugoszláviában, vagy Kelet-Németországban, s árán ismét szentírást vásárolhat, jő haszonnal. Az egész délelőtött az üzletben töltöttem a tulajdonossal beszélgetve, amikor éppen nem voltak vevői. Érezni lehetett beszédén, hogy nagyon óvatos, mintha csak tiltott dolgot árulna. Mégsem volt tehát a vallásszabadság oly nagy, mint amilyennek látszott, bár kétségtelenül jobb volt a helyzet, mint feltételeztem a Hollandiában hallottak alapján. Én azonban arra voltam kíváncsi, mi történik, ha nekiállok az én ólomkatonáim, azaz füzeteim osztogatásának. Neki is kezdtem. Az
