A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-06-01 / 6. szám

26 déseimre. Igen. Nyíltan imádkozhatnak, s elég nagy szabadsággal, amíg gondosan elkerülik a politikai tárgyú beszédeket. Megtudtam tőlük egy baptista templom címét is. Mivel én is baptista vagyok, es­te elmentem oda is. Ott már kevesebben voltak, szegényesebben öl­tözve, s fiatalok alig voltak köztük. Amint észrevették, hogy idegen vagyok, felkértek, hogy szóljak néhány szót. Egy németül beszélő asszony tolmácsolásával rövid beszédet mondtam. Első beszédem a vasfüggöny mögött! Utánaalelkész megköszönte, hogy elmentem kö­zéjük. - Néha nagyon egyedül érezzük magunkat a küzdelemben, - mondta - s ezért nagyon sokat jelent nekünk, ha mást is láthatunk, aki egyetért velünk.... Este matracomon feküdve az iskolában elgondolkoztam tapasztalato­mon. Mily más volt a két templom. Az egyik közreműködött a kor­mánnyal, s ezért többen látogatták, s az ifjúság is elfogadta. A má­sik már az elhagyatottabb utat járta. Elérkezett július 21-ke. Elmentem a szentírás üzletbe. Atulajdonos értett angolul. Elmondta, hogy egyszer minden üzlet írásban rende­letet kapott, hogy Sztálin születésnapján tegyék ki Sztálin képét a kirakatba, körülrakva a legjobb árukkal. O is vásárolt egy nagy szí­nes Sztálin képet, amelyen összefontkarokkal mosolygott a diktátor. Körülrakta a legdrágább szentír ás okkal, egyiket kinyitva a vörös­betűs részénél, s odatette Sztálin mosolygós arca elé. Tömeg verő­dött össze a kirakat előtt, s mindenki mosolygott. Megjelent azon­ban a rendőrség, s azt követelte, hogy azonnal távolítsa el a képet. Ő azonban megmutatta az írásbeli rendeletet, mire otthagyták. Megtudtam tőle azt is, hogy egyes vasfüggöny mögötti országokban is árusíthatják a szentírást, de nem mindegyikben. Főleg Oroszor­szágban nehéz hozzájutni, s ezért nagyon nagy összeget hajlandók fizetni érte. Állítólag tíz szentírás árán egy motorkerékpárt vásá­rolhat valaki, amit azután eladhat Lengyelországban, Jugoszláviá­ban, vagy Kelet-Németországban, s árán ismét szentírást vásárol­hat, jő haszonnal. Az egész délelőtött az üzletben töltöttem a tulajdonossal beszélgetve, amikor éppen nem voltak vevői. Érezni lehetett beszédén, hogy na­gyon óvatos, mintha csak tiltott dolgot árulna. Mégsem volt tehát a vallásszabadság oly nagy, mint amilyennek látszott, bár kétségtele­nül jobb volt a helyzet, mint feltételeztem a Hollandiában hallottak alapján. Én azonban arra voltam kíváncsi, mi történik, ha nekiállok az én ólomkatonáim, azaz füzeteim osztogatásának. Neki is kezdtem. Az

Next

/
Thumbnails
Contents