A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-06-01 / 6. szám

25

közelemben. Nagyon éreztem a helyzet fonákságát, de folytattam; - Szeretnék egy lengyel kereszténnyel találkozni. Tud valaki segíteni nekem? - Néma csend fogadta kérdésemet. De később, amikor egy kövér asszony leszállt, fülembe súgott németül egy címet; Szentírás kereskedés...

Szívem hevesen kezdett dobogni. Szentírás kereskedés? Kommunista országban? Felkerestem a címet, és a napnál is világosabban meggyőződtem róla, hogy valóban egy szentírás-kereskedés előtt állok. A kirakat tele volt minden fajta és nyelvű Szentírással. Az ajtó azonban le volt lakatolva, s ráadásul még vastag rács is védte. Egy értesítés volt az ajtón, amit betűről-betfíre gondosan lemásoltam, majd visszamentem a szállásra.

Csoportvezetőm mosolygott, amikormegmutattam neki az írást. Lefordította; - Vakáció miatt zárva. Ismét nyitva leszünk július 21-én.. Tehát várnom kellett.

Háromhetes napirendünket hamar kézhez kaptuk. Reggelenként hivatalos túrákon a várost mutogatták, délután és este pedig beszédeket hallgattunk. Néhány napig követtem aműsort. Világos volt, hogy Varsó legtisztább negyedeit mutogatták. Uj iskolákat, virágzó gyárakat, nagy bérkaszámyákat, árutól roskadozó üzleteket. Engem azonban inkább érdekelt, amit akkor- láthatnék, ha egymagám mennék.

Egyik reggel elhatároztam, hogy megpróbálom. Korán keltem s mielőtt a csoport lejött volna reggelihez, én már kint voltam az utcán. Milyen nap volt ez! Föl-le jártam a széles utcákon, szomorúan szemlélve a háború és erőszak jeleit mindenütt. Egész háztömbök romokban hevertek abombázás következtében; nyom ortanyák bőségesen, az üzletek előtt hosszú sorban álló rongyos ruhájú emberek. Ezeket a részeket gondosan elkerülték a várost mutogató túrák vezetői.

Vasárnapra nagy bemutatót rendeztek a sportpályán. Én azonban ehelyett templomba mentem. Egy taxit fogadtam, és jelbeszéddel megértettem magamat, hogy egy protestáns templomba szeretnék menni. Tíz perc múlva megállt velem egy református templom előtt.

Meglepett, hogy a templom háromnegyedrészig megtelt. Még inkább meglepő volt, hogy a fiatalok is nagy számban vettek részt az istentiszteleten. Lelkesen énekeltek, s a szentbeszédben a lelkész gyakran idézte a szentírást. Az istentisztelet végén odajött hozzám a lelkész és angolul megszólított; - Tudna várni egy kicsit, szeretnék beszélni Önnel, - mondta. Én is pont erre vágytam.

Miután a hívők eltávoztak, a lelkész és néhány fiatal válaszolt kér