A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
21 letétbe helyezik a lőcsfalvi papnál és ő tegyen igazságot köztük. Titokban mind a kettő egy-egy őzcombot ígért neki, ha az ő javára billentené az igazság mérlegét. Nagy küzdelem folyt közben a szegény lőcsfalvi pap bensejében. Mert szerette ő az igazságot nagyon, de az őz-pecsenyét is és bizony a kísértések szelei erősen dühöngtek belsejében. Igaz is, akármelyiknek is ad majd igazat, az őz-comb csak kijár, deha kiderül az adományozás, hírnevébe kerülhet, akárhogy is dönti el a vitát, mert mindegyik azt fogja hinni, hogy az őzcomb nyomta le az igazság mérlegének serpenyőjét. Végre is úgy határozott, hogy inkább nem eszik soha őzcombot, de az igazságnak győznie kell! Nem csoda hát, hogy vágni lehetett volna a pipafüstöt irodájában. S mivelmindenki saját maga belseje szerint ítéli meg embertársa belsejét is, a két ügyfélben szüntelen gyanú bújkált, mert mind a kettő tudta, hogy papjuk szereti az őz-combot vadasan gombóccal s magáról azt is tudta mind a kettő, hogy mit ígértek titokban a lőcsfalvi papnak, no meg az igazságot tartalmazó irodalom ismeretlen nyelvezete miatt is ott leselkedett a gyanú mindkét igazságot (már mint a maga igazságát) áhító ügyfélben, hogy a bíróság talán nem is egészen igazságos és részrehajlás nélküli. A pap látván a vitából és a gyanúskodő tekintetekből, hogy szegény igazság itt nehezen fog ma világra jönni, mert ő is tudta, amit ők is tudtak. így hát a sarokba vágta az irodalmat és könyveket és a híres magyar királyi józan észhez folyamodott, de közben ablakot is nyitott, mert félt, hogy a nagy füst az agyakat is meg találja szállni és a magyar királyi ész ködbe borulhat. így aztán tiszta levegőben folyt tovább a józan ész munkája, mert a dohányzacskók is mindkiürültek és új füstről sem lehetett többé sző.- Hát nézzék, kendtek, - kezdi a lőcsfalvi pap, híres kérdezve- tanítő módszere szerint, amivel a gyepes fejű iskolás gyerkőcök fejében szokta az igazságot diadalra juttatni - hát a mezőn élő vadak, ugyebár szabad állatok, amelyek senki birtokát nem képezik! ?- Hát szabadnak szabadok, az szent igaz - hagyta helyben mindkettő.- Ki a gazdája az ilyen szabad állatnak, amelyik senkié? - kérdi ismét a pap.- Hát akinek a födj én élnek, - szól bele a bíró, vagyis akinek a vadászterületén.- Igen, ha a vadászterület be van kerítve, - vág bele a pap. - Ha
