A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
20 igazságot köztünk főúr... ! - S ez így ment már több mint egy órája. De tulajdonképpen mi is történt hát? Hát így kezdődött... Jött a vadász-szezon. Pék uram puskástul kiment a földjére. Ahogy vad után cserkészte a rétet, felugrik egy tapsi-füles. De mire megcélozta volna, az már rég átugrotta a mezsgyét és már Köteles gazda földjén futott tovább. Eldördült a lövés. Bukfencet vetett a nyúl és elterült. Pék uram sem volt rest, ment a nyúl után, és épp tette volna tarisznyájába, amikor mintha a föld alól nőtt volna ki, ott termett Köteles uram.- A nyulat az én födémén lütted le, hát az enyim...- No, no, Pista, ne okoskodj! A nyúl az én födémén vótt, s miközben céloztam, átfutott a tiedbe. Én hát a magam nyulát lüttem le, ha a te fődeden is, így hát az enyim... Köteles gazda sunyított egyet. Gondolta, nem jő a falu bírójával ujjat húzni, mert sohasem tudhatja az ember, mikor lehet rá szükség. Hát átengedte a zsákmányt. De közben agyán már eluralkodott a terv, hogy legközelebb, majd ő lesz a győztes. Néhány nap múlva Köteles gazda orra előtt repült fel egy fogolycsapat. De mire közéjük durrantott, már rég a szomszéd földje felett repültek. Kettő le is hullott belőlük, pont a Pék Gyuri földje közepére. Futott is már Köteles uram a két madár után, el is kapta őket, s már ballagott vissza a maga részire, amikor nagy kiabálással rohan feléje Pék bíró;- Nem oda, Buda. Ide a madarakkal, az én födémén lütted ükét, hát az enyim ek...- Ejnye a nem-jóját, - szitkozódik Köteles, - hát micsoda bíró vagy te? Az is a tied, amit az én födémén lüsz, meg az is a tied, ami az én birtokomrul repült fel a te főded felé, oszt én lüttem le? Hát micsoda igazságszolgáltatás 2Z, hé? Pék Gyuri látván, hogy tényleg furcsán szolgáltatja az igazságot. Elengedte hát szomszédját a foglyokkal. Gondolta legközelebb majd kárpótolja magát. És ez így folyt csaknem az egész vadász-szezon alatt, mert 25-25 hold föld bizony nem nagy darab és a vadaknak fürge lábuk van, sőtegyeseknekmég szárnya is. A vita szinte állandó lett a két szomszéd vadász között. Végre mikor egy őzike került az igazságosság mérlegére, mely Pék utam birtokán legelészett ugyan, de mire lövésre került a sor, már rég szomszédja területén rohant, ott esett össze és lehelt utolsót - a két vadász a vita hevében már csaknem egymást akarta lelőni. Hiszen az őz nagy állat és egyik sem akarta elengedni. Végre is úgy határoztak, hogy az őzet
