A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
18 ságtalanságokatkövetnek el fekete testvéreikkel. Aligha van szükség annak megismétlésére, hogy az egyház elítéli a fehérek által gyakorolt faji különbségtételt. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a kisebbség is beleeshet a faji megkülönböztetés hibájába. A Fekete Hatalom nem kevésbé utálatos, mint a Fehér Hatalom. A feketék által gyakorolt különbségtétel a másfajta feketék, vagy rézbőrűek, vagy sárgák iránt éppúgy ellenkezik a katolikus tanítással. Amikor fekete kormányok különbséget tesznek az ázsiai eredetű barnaszínö polgárok ellen, az éppoly ízléstelen, mint amikor a fehér kormányok tagadják meg a teljesjogú .állampolgárságot a feketéktől, vagy barnáktól. Az igazságtalanság még kirívóbb, amikor a kormányok még ugyanannak a színnek különböző árnyalatai között is különbségettesz- nek az állampolgári jogok kérdésében. A bevándorlásnál tekintetbe kell vennünk a józan társadalmi és gazdasági elveket. Ahol munkalehetőség van, ott szívesen kell látnunk a bevándorlókat. Ez nem zárja ki az ésszerű korlátokat. Túl hirtelen, vagy nagyméretű beözönlés káros lehet mind az országra, mind a bevándorlókra. Nem meglepő, hogy az új afrikai és egyéb nemzetek is gyakran korlátozzák a bevándorlást. Ez érthető Angliában is. (Folytatjuk) Karl Rahner: Cbak egy pillanat az idő attól kezdve, hogy emberré lettél, egészen az idők beteljesedéséig. Az évezredek átvonulnak előtted, hogy megáldd őket és hogy részesei legyenek egyetlen pillanatodnak, amely emberi életed és sorsod által megragad minket és hazavezet Isten életének örökkévalóságába. Megígérted, hogy eljössz, és el is jöttél. De hogyan jöttél el? Emberi életet vállaltál magadra, olyat, mint a miénk. Asszonytól születtél, Pon- cius Pilátus alatt szenvedtél, keresztre feszítettek, meghaltál és eltemettek. Magadévá tetted azt, ami elől mi menekülünk, megkezdted, aminek éppen a végét vártuk eljöveteledtől. Élted a mi életünket, amely nem más, mint tehetetlenség, lényegénél fogva végesség és halál. Éppen ezt az emberi természetet vetted magadra, nem azért, hogy átalakítsd vagy megsemmisítsd, sem azért, hogy láthatóan vagy meg- tapasztalhatóan megdicsőítsd, istenivé tedd, sem hogy csordultig elhalmozd olyan javakkal, amelyeket az emberek rövid életük kicsi és kavicsos szántóföldjéből csak szűkösen és fáradságosan tudnak előteremteni. Egyszerűen az életüket tetted magadévá úgy, ahogy van. De mit használ nekem, ha sorsom most sorsodban osztozik, csupán azért, mert Te az enyémet magadra vetted? Vagy pedig csak jöveteled kezdetévé tetted életemet, kezdetévé a Te életednek ebben a világban? Add, Uram, hogy ebben az új esztendőben életem a Te életed legyen.
