A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
17 esi szabályzat megtartására kényszeríteni, amelyet ők nem fogadnak el. A keresztényeknek azért óvakodniuk kell attól, hogy minden további nélkül ítéletet mondjanak. Amikor kitör belőlünk a méltatlankodás, legyünk biztosak arról, hogy indítóokaink őszinték. Általános emberi gyengeség elnézni magunkban azokat a bűnöket, amelyekre hajiunk, és elítélni másokban, amelyeketmi nem követünk el. Valaki talán nagy elégtétellel elítéli a nemi kicsapongásokat, de hidegen fogadja azokat a törvényeket, amelyek a faji megkülönböztetést tiltják, vagy ellenkezőleg. Továbbá helytelen volna méltatlankodni az állami törvények hiányossága miatt, és megfeledkezni arról, hogy bizonyos tekintetben sokkal keresztényibbek vagyunk, mint az előző korok voltak. A közösség lelkiismerete és a törvények sokkal inkább gondját viselik az öregeknek, betegeknek, és a szegényeknek, mint száz évvel ezelőtt. Kétségtelenül sok még a tennivaló. De az "állami jótékonyság" elve alapjában véve keresztény. Elismeri, hogy a közösség kötelessége gondoskodni minden tagjáról. A keresztényeknek nagylelkűen el kell ismerniük ezt a tényt és készen kell állniuk arra, hogy másokkal együtt ilyen törvényeket kezdeményezzenek. A faji-kérdés nyilvánvaló terület A faji-kerdes. , , , szamunkra, hogy megmutassuk, mit értünk a keresztény testvériségen. SzentPál kiterjesztette Krisztus példabeszédét az irgalmas szamaritánusról; "már nincs görög, vagy zsidó... barbár, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden és Ő van mindenben". (Kol. 3,11). Az elvet ismerjük - feladatunk, hogy őszintén megvalósítsuk. Gondoskodjunk arról, hogy országunkban ne legyen másodrangú polgár. A törvény szerint mindenkinek joga van az azonos elbánásra, például a lakáskérdésben, származására vagy szülére való tekintet nélkül. Mindent meg kell tennünk, hogy az újonnan érkezettek otthon érezzék magukat országunkban. Segítsük őket azzal, hogy felajánljuk nekik az egyházközség termét, hívjuk meg őket iskoláinkba. Miközben segítjük őket abban, hogy beleilleszkedjenek közösségünkbe, nem szabad nyomást gyakorolnunk rájuk. A modern világban a szabadság bástyáját képezi annak elfogadása, hogy a társadalom több rétegből tevődik össze. Ezzel velejár, hogy a más művelődéssel és vallással rendelkező csoportoknak joguk van megőrizni saját művelődésüket és életmódjukat, feltéve, hogy hűségesek a nagyobb közösséghez, amelyben élnek és azt tisztelik. A faji megkülönböztetésen rendszerint azt értik, hogy a fehérek igaz-
