A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
10 zúzta össze. Helyére új szobrot állítottak, ez pedig itt figyelmezteti a látogatót, hogy az Angyalvár angyalát éppúgy nem kímélték viharok, amint a pápák Rómáját sem kímélték a vas középkor száguldó szelei, viharző barbárjai. Amint hallottuk, az első nagy vihar 410-ben vonult át Rómán, Alarik a nyugati gótok hadvezére a világ fővárosát ostrom nélkül, egyszerűen csak kiéheztetéssel bevette. Katonái 6 napon át fosztogatták és öltek is, ahol ellenállásra találtak. Amikor a világot bejárta annak híre, hogy Róma megdőlt és rabigába görbedt, megdöbbenés, pánikszerű félelem és iszonyat töltötte el a lelkeket. A provinciák eddig úgy tekintettek a császári fővárosra, mint az egész birodalom biztonságának a zálogára. A világ királynőjének nevezték és benne látták mindannak foglalatát, amit hatalom, tudás és művészet csak alkotni tudott. Hogy miként fogadták a kor nagy gondolkodói Róma elestének a hírét, erre elég idéznünk a két nagy nyugati egyházatyának, Szent Jeromosnak és Szent Ágostonnak a reakcióját. Jeromos, aki a fényűző Róma édes életéből menekült betlehemi magányába és ott a szentírást magyarázta, a hírt akkor vette, amikor Izaiás könyvét kommentálta. Eusztochiusnak írt levelében Róma eleste fölött így kesergett: - Éppen befejeztem Izaiás könyvéhez írt kommentáromat és Ezekiel magyarázatára akartam térni, amikor híre érkezett, hogy Rómát a barbárok bevették és a testvérek közül sokan életüket is vesztették. A hír annyira megdöbbentett és felzaklatott, hogy éjjel-nappal csak azon tépelődtem, mint kellene a szerencsétleneken segíteni. A föld legtündöklőbb fénye kihunyt a római birodalom törzséről fejét levágták és evvel az egyetlen várossal az egész világ elpusztult. Elnémított és megalázott a fájdalom. Rabigába görbedt az a város, amely az egész világot meghódította. Betlehem utcáin azok koldulnak, akik még nem is olyan rég Róma büszke és gazdag palotáiban laktak... Szent Jeromos kortársa, a nyugati egyházatyák közül a legnagyobb, Szent Ágoston nem rendült meg ennyire a város elestének a hírére. Történelem szemléletének tengelyét az a tény alkotta, hogy a kereszténységnek sikerült a pogányság fölé kerekednie, ezért Ágoston Ró- mábancsaka bűnös Babilont látta. A kereszténység végleges diadala jelének vette, hogy a barbárok porig alázták azt a várost, amelynek apogányságot még visszasíró pártja a kiéheztetés napjaiban etruszk varázslókhoz és a pogány kultusz papjaihoz folyamodott segítségért. - Miért nem kímélte meg az Isten a várost? - kérdi Szent Ágoston,
