A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
4 Jöjjetek hát ide, félelem nélkül. Öntsem ki minden keserűségemet. Mondjam őszintén; boldog vagyok-e? Ugye nem?Halljam meg ennek a szerető Szívnek a válaszát. Boldogtalan, szerencsétlen lehetek azért, mert nincs szívem. Nincs szívem! Nincs igazi szívem! Nem azt jelenti, hogy hiányozna ez a kis szerv, mely az életnek nélkülözhetetlen fenntartója, hanem igenis hiányzik az, amit mi ezzel a drága szóval jelölünk, amikor Jézus Szívéről beszélünk. Hiszen minden gondolat, érzés, akarás, keresztülhullámzik a szíven, mindent megérez, tehát ez mind hozzátartozik ehhez a fogalomhoz: a Szív. De sok embernek nincs szíve! Szegény robotoló embereknek, akik csak egyet ismernek: - a munkát. Akiknek szörnyű bálványuk lett a munka! Es dolgoznak, őrlődnek. És nem érnek rá semmire. Nem érnek rá imádkozni! Nem veszik észre, hogy az emberségüket, a szívüket áldozzák fel a bálvány oltár on. O, igen, a munka szükséges. Isten akarata! A becsületes, lelkiismeretes munka minden embernek súlyos kötelessége. De nem egyetlen kötelessége! Ugyanúgy, vagy még inkább kötelessége a mindennapi imádság, a vasárnapi szentmise. O, ha megértenénk, milyen nagy édesanyai szeretettel, féltő gonddal teszi az Anyaszentegyház súlyos bűn terhe alatt kötelezővé a vasárnapi szentmisét, mert O tudja Istentől vezetve, a Szentiélektől felvilágosítva, hogy ha ez mind elmarad, a szívünket veszítjük el. Mily szeretettel hív rá XII. Pius pápa enciklikája: a Mediator Dei; ó, bár ne lenne a szerető atyai sző a pusztába kiáltónak szava! Ám vannak, akiknek szívük van, de nincs igazi, emberi szívük. Ez a második csoport, akiknek nincs emberi szívük! Nagyon sokszor olyanok is tartoznak ide, akik templom járók, imádkoznak, buzgók, talán életszentségre törekvők. De aki nem tud együttérezni a felebaráttal, nem tud sírni a sírőval, örülni az örvendezőkkel, annak nincs emberi szíve! Aki sohasem állt aggódva, félve, imádkozva - idézem egy szerzetes gondolatát - valakinek az ágya mellett, aki soha sem tette össze: kezét, könnyes szemmel esengve valakiért, az még nem tudja, milyen az emberi szív! Jézustudja! Az Ő isteni Szíve mélyen érzőemberi szív is volt. Ő nem restéit könnyet ejteni Lázár sírja felett. Tudott sírni, amikor a pusztuló Jeruzsálemre gondolt. Tudott aggódni, amikor Édesanyját a kereszt alatt látta. Kérdjem meg őszintén magamtól, vajon az én szívem igazán emberi
