A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
5 szív? - Végül vannak olyanok, akiknek van szívük és mégis boldogtalanok. Hallgassam csak meg Jézus Szíve harmadik válaszát: vajon nem magányos-e szí ved? Mert ez a harmadik csoport. Mintha ez a világ egy percig is létezhetne, ha magára hagyná az Isten. Mintha az emberi szív egy kicsit is boldog tudna lenni, ha elszakadna attól, ha nem élne benne abban, akiért, aki miatt teremtve van; aki után vágyódik, mintha létezhetnék emberi szív, amely boldog tudna lenni Jézus Szíve nélkül! Szegény magányos szívek! Hiába van apám, anyám, hitvesem, gyermekem, barátom. Nem elég egyetlen emberi szivnek sem. Az emberi szívnek Jézus Szíve kell! Vele, Általa már tud boldog lenni és tudnak megszentülni az előbbi kapcsolatok. Jól emlékszünk rá; amikor Apor püspök megjelent az általa védelmezett, tisztaságukat féltő nők között és azok meglátták vérző homlokát - akkor még nem tudták, hogy van egymásik lövése is, - a meghatottságtól felzokogtak; - Püspök Atyánk, értünk? Itt dobog köztünk Jézus töviskoronás, vérző Szíve és mi nem vesszük észre, hogy értünk! Egyszer biztos észreveszi mindenki. De nem lesz-e későn! Egyszer, mikor a lélek elindul magános útján, hogy ítéljen felette az igazságos Isten és akkor tudni és látni fogja, hogy van egy Szív, amelyhez menekülhet, amely végtelenül szereti és menne, rohannahozzá, de látni fogja, hogy ez a Szív számára halott, hideg, ő ölte meg. Késő! Hamég itt észreveszem, ha még itt rá tudok borulni erre az általam elgyötört, általam megalázott Szerrtséges Szívre. 0, akkor ez a Szív ha meg is öltem, föltámad és újra szeretni fog! Jézus Szíve értem? Nincs más menedékünk nekünk sehol az égen, a földön, ahol üdvösségünket biztosítani tudnánk, csak ez a Szív, ez a lándzsával átdöfött Szív! Ki árthat nekem, ha odabújok hozzá? Ki árthat, amikor nála van élet, halál? Mikor nála van az üdvösségem? Ó, de kicsinynek kellene lennem, nert kicsi a nyílás ezen a Szíven. Egy lándzsa-hegy szúrta át. Hogy össze kell zsugorodnom, hogy bejussak ebbe a szerető Szívbe! Igen, jövök. Kicsi, nagyon kicsi leszek, a Te szent Szívedbe akarok elrejtőzni. De nemcsak én, hozom magammal azokat is, akiket nagyon szeretek. Hozom hitvesemet, gyermekeimet, szüléimét, testvéreimet, kitárom a karom, hozok mindenkit, nagyon kicsi leszek, hogy mindenkivel bejuthassak, a Te édes, üdvözítő, szentséges Szívedbe.
