A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
45 adtam eztnektek... - Gyakran termények, élelmiszer alakjában kaptuk az adományokat. Egy kis városkában hatszáz tojást adtak. Tojást ettünk reggelire, ebédre, vacsora előtt, vacsora után. Hetekbe telt, míg rá tudtunk nézni egy tyúkra... ! Ragaszkodtunk a szabályhoz, és sohasem említettük a pénzt beszédeinkben, sőt minden adományból egy tizedrészt rendszerint 24 órán belül valami jótékony célra tovább adtunk. Egy másik csoport nem adott rögtön túl a tizeden, hanem tartogatta "szükség idejére". Mikor hazaértek egész Skóciában tartozásokat hagytak maguk után a hotelekben, előadótermekben, vásártereken. Ezzel szemben mi tíz fontot hoztunk haza. Isten mindig gyorsabb volt az újabb adományok küldésével, mint mi a tized továbbadásával. Egyszer azonban úgy nézett ki, hogy mi is pórul járunk. Edinburghban tartottunk hétvégi gyűlést a fiataloknak. Anélkül, hogy előre megbeszéltük volna, egyikünk kijelentette, hogy másnap a gyűlés előtt teát fogunk adni a résztvevőknek. Megkérdezte, hányán jönnek majd el? Több tucatnyi jelentkezett. Nekünk azonban nem volt sem teánk, sem kenyerünk és vajunk, sem csészénk, sem süteményünk. Pénzünk sem volt mindezekre, utolsó fillérünket is kiadtuk a terem bérletére. Ez igazi próbáratétel lesz, hogy az Isten gondoskodik-e rólunk. Először úgy látszott, hogy nem lesz baj. A fiatalok maguk ajánlkoztak, hogy ők majd hoznak csészéket, cukrot, teát. Senki sem ajánl- kozott azonban a kalács előteremtésére, pedig anélkül Skóciában a tea nem tea. Reméltük, hogy majd valaki küld pénzt, de a másnapi postával egy fillér sem érkezett. Vártuk, hogy majd valakibeállít egy kaláccsal, de senki sem jött. Egy asszony ugyan megkérdezte, hogy szükségünk van-e valamire, de mi csak azt feleltük, "minden Isten kezében van". Délutánnégyre ígértük a teát. Megterítettük már az asztalokat, felforraltuk a vizet. Fél négykor még mindig nem volt kalácsunk. Háromnegyed négykor a postás csengetett. Nagy csomag a kezében. - A csomaghordás ideje ugyanmár elmúlt - mondta - de ebben a csomagban valami étel lehet, és nem akarok romlandó dolgokat várakoztatni egy éjjelen át... Nekem küldték a csomagot Hopkinsék, Londonból. Gondosan kibontottam. Levél nem volt benne, csak egy nagy fehér doboz. Ünnepélyesen, lassan vettem le fedelét. Tökéletes állapotban egy hatalmas csokoládétorta állt előttünk. Ilyen tapasztalatok után egyáltalán nem csodálkoztam, amikor az iskolába visszatérve egy csekk várt rám, falubeli szomszédunktól,a
