A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
A4 ISTEn [StlDPtSZf 5. Az első évharmad gyorsan eltelt. Délelőttönként hittudományt, szónoklattant, vallástörténelmet és nyelveket tanultunk. Délutánonként gyakorlati kiképzésben részesültünk; építkezés, vízvezetékszerelés, asztalosmunkák, elsősegély, forró égövi egészségtan, autójavítás kerültek sorra. Néhány hétig mindnyájan, a leányok is, egy londoni Ford gyárban dolgoztunk, s megtanultuk, miként kell egy autót szétszedni és összerakni. Arra is megtanítottak minket, miként építhetünk kunyhót pálmalevelekből, s hogyan készíthetünk agyag vizeskorsókat. Közben felváltva dolgoztunk a konyhán, mosodában és a kertben. Senki sem volt kivétel. Majd missziós körútra küldtek minket SKŐciában. Ennek célja volt, hogy megtanítson minket az Istenbe vetett bizalomra. Mindnyájan, kaptunk egy fontot (ami még három dollárt sem tett ki). Nekünk kellett fizetnünk az útiköltséget, szállást, élelmet, hirdetéseket, gyűléstermek bérletét, a frissítőket... s ráadásul még négy hét múlva amikor visszatértünk, vissza kellett fizetnünk a fontot. Mikor az igazgató kifejtette ezt, felnevettem: - Úgy látszik, mást sem fogunk csinálni, mint gyűjteni egész idő alatt... ! ?- 0, nem. Sohasem szabad gyűjtést rendeznetek. A gyűléseken a pénzt még említeni sem szabad. Mindazt, amire szükségtek van, anélkül kell megkapnotok, hogy törekednétek rá, különben a kísérlet kudarcnak számít... Öten voltunk a csoportban, amellyel elindultam, mind fiúk. Később, amikor utána gondoltam, hogy honnan is jött a pénz a négy hét alatt, nehéz volt megállapítani. Egyszer az egyik fiú levelet kapott szüleitől s abban volt egy kis pénz. Máskor egy csekket kaptunk postán valamelyik egyháztól, amelyet előzőleg felkerestünk. Érdekesek voltak a rövid levelek, amelyek az adományokat kísérték; - Tudom, nincs szükségtek pénzre, mert különben említettétek volna... - írta valaki.- De Isten nem hagyott engem elaludni ma este addig, míg fel nem
