A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
31 A KERESZTÉN YSÉG SV ÉD O R S Z ÁG B AN Svédországban a XVI. századi "reformáció" nem annyira forradalom volt, mint inkább a lutheri reformhoz való alkalmazkodás. Itt - a norvégiai vagy a dániai lutheránus egyházaktól eltérően - igen sok katolikus elem megmaradt; a templomok, oltárok változatlanok; feszületek, képek, miseruhák a régiek, a liturgia (mise) is igen hasonlít a katolikus misékhez. A svéd nemzeti egyház azt állítja (miként az anglikán egyház is), hogy nála nem szakadt meg az apostoli folytonosság. Különben a svéd nemzeti egyház és más országok lutheránus egyházai között nincs interkommuniő. A XVIII - XIX. században a svéd államegyház puritán, szigorú, ünnepélyes. A múlt század elején igen nagy a szegénység Skandináviában; a svéd és a norvég lakosság egyharmada kivándorol Amerikába. A svéd kormány a nagy kivándorlás megállítására 1805-ben olyan törvényt hoz, amelynek fontos következményei lesznek a vallási életben is. A kérdéses törvény elrendeli, hogy le kell rombolni afalva- kat (kivéve a templomot és a plébániát) újra kell osztani (tagosítani) a földeket (innen a törvényt a "Tagosítás" törvényének nevezik); a parasztok az új gazdaságok központjában építsék fel házaikat, stb. Ennek a drákói törvénynekkövetkezményei vallási téren: - a parasztok elszigetelődtek tanyáikon, a lelkipásztor most mar nem volt a közösség vezetője, mint régen a falvakban, A tanyasi svédek jó része közömbös lesz; befelé-forduló, félénk, a közösségi élettől tartózkodó! Vallását is csak ritka alkalmakkor gyakorolja; keresztelés, házasság, temetés és a nagy keresztény ünnepek alkalmával. Egyesek az erdőségekben visszatérnek a vikingek pogány panteizmusához. Ugyanakkor a múlt században egyre szaporodó szekták toborozzák híveiket vidéken; az elszigetelt tanyákon összejöveteleket tartanak. A földműves-világ átalakulásával párhuzam osan a munkás-szakszervezetek is kialakulnak. Mindez a hivatalos, az államegyház peremén, vagy akarata ellenére. A svéd papság ugyanis arisztokratikus volt, a népi mozgalmaktól idegenkedett. A szakszervezeti mozgalmat és a pietista ébredést összekapcsolta, egyaránt küzdött mindkettő ellen. A szabad keresztény csoportulásokat kezdetben állandóan üldö
