A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
18- Maga csak sose ítélkezzék az én népem felett - mordul rá a pap. - Majd én vasárnap kihirdetem.- Adnék belőle 200 forintot, ha valaki megtalálta, osztbecsület- ből visszaadná.. !- Hát ebben megegyeztünk! No mostmenjünk megbékíteni a Kata asszonyt. Kata asszony is megbékélt, a hirdetés is megesett és hozzá csodálatos eredménnyel, mert már vasárnap délután beállított Hurok Pista nagy nevetve;- Jaj, plébános úr, de nagy kísértésbe estem!- No, úgy látszik te sem imádkozod, hogy "ne vigy minket a kísértésbe"?- Dejszen mondom én, deazértcsak csudára gyötört a kísértés, mert én jmegleltem a bugyellárist a pénzzel... ihon van e’ !- Hát hol találtad meg?- Megyek hazafelé péntek estefelé, hátlátom valami van a poros út közepén. Lehajolok utána, hát Uramfia.. Kinyitom, olvasom. .Hüj, az áldóját mennyi pénz... ?! Egész éjszaka nem aludtam, de még a másik éjszaka sem. Micsoda álmokat láttam... álmomban elköltöttem az utolsó rézkrajcárig... A pap csendesen nézi becsületes legényét, mert jól ismeri az egyletből.- Hát, tudja, oszt a vasárnapi hirdetés felébresztett az álmomból. Hánytam-vetettem magamban; a becsületes 200 forint, mer’ az is nagy pénz az ilyen szegény embernek, vagy a becstelen 1800 forint. Hát itt a döntés...- Derék legény vagy, Pista. - Hivatom is Karát. Kara Márton megkapta az üzenetet és rögtön el is indult a templom felé. Örült nagyon a szerencsének. De a fukarsága máris belerágott nagy örömébe;- Kétszáz forint... ? Mit is kéne tenni... Hopp meg van. Azt mondom, hogy volt benne egy aranygyűrű is a bugyellárisban, ami persze nem volt... Osztmivel az nem lesz benne... hát a megtaláló biztos kivette belőle... Ha pedig kivette, nincs joga az Ígért jutalomra. .. Ha-ha-ha! No ez jó kis ötlet... ?! És ezzel az ötlettel ért fel az irodába, ahol már vártaapap és a becsületes megtaláló.- Nos, kedves Kara Uram, nagy szerencséje van, - szólalt meg a pap. Ez a becsületes fiatalember, biztos ismeri, megtalálta az erszényét. A pénz is megvan hiánytalanul.
