A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
19 De bizony csak a pénz volt benne, meg néhány vásári passzus, meg helypénzjegy...- Hát hol az aranygyűrűm ? - kérdi Kara vádlólag Hurok Pistát.- Nem volt abban semmiféle aranygyűrű.- Nem?! Ne beszélj, ott hordtam a jegygyűrűmet! A pap zavartan néz hol a fiúra, hol a kupecre. Érzi, hogy valami nem stimmel, de még nem tudta, hogy hol van a kutya elásva.. Néma csend... Vádló-vádlott és a pap. Egyik sem tudja mit mondjon a hirtelen fordulat miatt... Alőcsfalvi pap egyben biztos volt. A pénztárca a Karáé volt. Megismerte. Abban is biztos volt, hogyha volt benne gyűrű, a legény nem vette ki, utóvégre ha akarja, a pénzt is megtarthatta volna, ha enged a kísértésnek. A kutya sem kereste volna rajta, ha óvatos az elköltésében. Tehát, ha volt benne gyűrű, azt nem tartja meg... Hiszen számít a jutalomra...- Hát én pedig nem adom meg a 200 forintot, ha nincs gyűrű, - próbálkozik ismét a kupec. Ezzel megzavarta papját gondolat-menetében. .. Tehát, szövi tovább a pap magában - tehát valami bűzlik Dániában... Ismerve a fukar ember mire képes... de sérelem ne essék Kara Uramon..- Jól van, - szól végül - úgy látszik, ez nem a Kara Uram pénztárcája, mert ebben nincs gyűrű, valamilyen más átvonuló kupec zsebéből eshetett ki... így akarta megmenteni a kupec önérzetét. A kupec viszont nem mert erősködni, félt hogy akkor nagyon kilóg a lóláb és kiderül a turpissága.- Tudják mit, - dönt a pap - mivel ez nem Kara Uram bugyellá- risa, mert nincs benne az aranygyűrű, addig itt maradnál am a pénz is, az erszény is, míg Kara Uram erszényének megtalálója jelentkezik. Még néhányszor kihirdetjük, ki is doboltatjuk. Ha pedig nem jelentkeznek s nem akad gazdája, Pista fiam, az egész pénz a becsületes megtalálóé marad, az ígért alamizsna pedig belőle a templom kasszába - így szentenciázott a pap... Egész héten dobolták. Vasárnap újra kihirdették. Senki sem jelentkezett. Közben meg Kara Mártont ette a méreg, a szégyen, a bánat, hogy terve így dugába dűlt és ha nem vigyáz, még becsülete is elúszik a pap előtt. Szegény feje! Hurok Pista pedig szidta magát, mint a kapufélfát, hogy miért is nem engedett a kísértésnek, de vigasztalta a tudat, hogy hanem lesz megtalálója az igazinak, az egész pénz az övé marad...
