A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
17- Az ördög tudja, hogy történt! De emlékszik rá a plébános úr, hogy eladtam a két lovat 1800 forintért. “ Emlékszem hát, hát aztán?- Nohát, valahogy kiesett valahol abugyellárisom, mert szőrin- szálán eltűnt. Összekutattam minden zsebemet. A Mándlik szekerét csaknem darabokra szedtem... de se híre, se hamva...- Hát ez nagy baj IPedigmég áldomást is fukar volt belőle fizetni, hogy egészbe maradjon!- Mi lesz velem? Ilyen veszteség! No meg a feleségem!- De hát miért fenyegeti a felesége?- Hát csak azért, mert nem hiszi, hogy elvesztettem. Azt mondogatja váltig, hogy elköltöttem vagy elmulattam, meg hogy talán nőkre költöttem volna.. Meg ilyesmiket kiabál. Hát a Mándlik is hiába beszél neki. Tán a papjának csak jobban hisz, hát szóljon mán érdekemben, hiszen a plébános úr is ott volt, tud tanúskodni...- No majd lecsillapítjuk a fehér-népet! De előbb gondolkozzunk egyet! Mert arra adta a jó Isten a fejünket, nemcsak kalaptartónak..- Mi van azon gondolkozni való? Attól nem jön meg a bugyellá- ris. Nincs, oszt nincs! Kerestem, de meg nem találtam, hiába pré- kálta múlt vasárnap is, hogy "keressetek és találni fogtok", - jegyzi meg gúnyos-mérgesen Kara kupec.- No, azért csak gondolkozzunk! Azt én magam is láttam, hogy mikor a szekérre felültünk a vásáron, még megvolt.- Hát akkor még meg!- No, most útközben egyszer szállt le... dolgára... ott a nagy tölgyfánál...- Ott nem vesztettem el, mert utána még megtapogattam a zsebem, oszt megvolt...- A szekeret is átkutatta, ott sem volt...- Ott sem volt.- Hát akkor csak a leszállás és a hazaérkezés közti távolságban és időben veszhetett el... De hogyan... elmélkedik hangosan a pap. - Gondolkozzon, még a legapróbb mozdulatán, amit tett, miután leszállt a szekérről és hazaért. Kara Uram gondolkozik, hogy szinte beleizzad.- Hallja, plébános úr, mikor Mándliktól hazafelé mentem nagyon melegem lett, oszt levetettem az ujjast... és akarómon vittem... csaknem akkor esett vön* ki?!- No lássa, hogy használ a gondolkozás! Nyomon vagyunk, tehát a faluban veszett el!-No, akkor bottal üthetjük annak ; a nyomát is. Mértén akkor többé nem látom!
