A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-05-01 / 5. szám

16

Nagy készülődés folyt a plébánián. A lőcsfalvi pap vásárra készült. Lovai kivénhedtek már, az apátságtól próbált volna venni, de a ménes állománya épp akkor igen gyér volt, mert nemrég fogták ki a javát és betörték az uradalomnak. így hát rákényszerült a vásárra. Volt két nagy ló-szakértő híve; az egyik Kara Márton uram, aki hivatásos lókupec volt; a másik Mándlik Uram, ki mint jó gazda maga is foglalkozott lótenyésztéssel kicsiben. Abban az időben még mént is tartott istállójában és sokan a környékből az apátsági mén helyett inkább hozzá vitték kancáikat. Szegény Gyuri kocsis azonban kimaradt a játszmából, panaszkodott is miatta fűnek is fának is hosszú ideig. De a vásárosok abban egyeztek meg, hogy mindannyian Mándlik uram szekerén mennek. Gyuri hát érthetőleg vas-villa-szemek- kel nézte a plébánia elé beforduló elegáns szekeret, mely gazdáját fogja a vásárra vinni.

Végre egy pár kupica papramorgó után felkászálődtak a szekérre. Utána volt kötve két lógós lő, a kupecé, amiket elszándékozott adni a vásáron. Julis asszony sok szerencsét kívánt gazdájának. Gyuri kocsis pedig tovább durcáskodott, hogy neki nem adtak szót a lővétel- ben, mikor majd neki kell bajlódni velük.

Pedig hát kár volt a durcáskodásért, mert mint kiderül, a vásáron ugyan Marci, a kupec eladta lovait, de a plébános ott sem talált megfelelőt. így hát Gyuri nyert. Azonban, ami miatt a vásári kiruccanás nevezetes, az most fog kiderülni, mégpedig Kara Márton szájából, aki még aznap, pénteken este nagy izgatottan rohant a lőcsfalvi paphoz;-Jaj, plébános úr, tegyen valamit, mertmegöl az az asszony..- No csak no! A Kata asszony nem olyanféle... hogy mondhat ilyet róla... ?- Márpedig avval fenyeget!