A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
6 nás, a fegyelem, a kockázat, a bölcsesség. A szabadság témájáról térjünk át egy másikra; a tekintély és az engedelmesség problémájára. Minden emberi szabadság szembe találja magát aparancssal* a tekintéllyel; akár személyes parancs, akár valamilyen intézmény vagy állam törvénye, szokása formájában jelentkezik. Ez áll még a közhatalom legfőbb viselőjére is; őt is kötik emberi törvények, hagyományok és természetesen minden vonalon köti a természetes erkölcsi törvény. - Ezzel atémávalkapcsolatbanelőszörismegállapíthat- juk, hogy a tekintély ösztönös és szenvedélyes elutasítása a serdülőkor jele; mint átmeneti jelenség érthető, bár nem könnyű nevelői feladatot jelent; sajnos azonban vannak emberek, akik sose nőnek ki a serdülőkorból, és folyton minden tekintélyt kontestálnak. A felnőtt ember elfogadja, hogy szabadságának bizonyos korlátozása szükséges ahhoz, hogy a szabadság egyáltalán létezhessék; az az alapvető tény, hogy másokkal együtt és másokért élünk, szabadságunk korlátozásának szabad elfogadás át követeli tőlünk. - Az érem másik oldala viszont az, hogy a tekintély gyakorlásának szüksége vanabírálatA SEBZETTEK UTJÁN... Eltakart sebeid kínja kibírhatatlan, eltakart sebeidet úgy érzed föl kell tárnod. . Úgy érzed kiáltanod kell társaid fülébe, sikoltanod kell, hogy végre föl figyel jenek. - Ok okozták a sebeket, majd őket vádolod, - őket vádolnád, ha fölfigyelnének, ha nem lenne gondjuk a maguk eltakart sebe. • Mi I enne,ha lehajtanád fejedet és megkérdeznéd: van-e ember, aki ilyen mélyre, ennyire a szíved közepébe verte tőrét? - Hiába nézed a sebek helyét, érintetlen a bőröd, nem nyitotta szét húsod a tőr. Nem vérzel kívülről, de, úgy érzed belül elvérzet. • Mi lenne, ha megértenéd, hogy mindnyájan sebzettek vagyunk. - Régi történet, nem veled kezdődött. Mezítelenül és sírva jöttünk a világra, - el hagyotton és magunkra maradva csukjuk le véglegesen a szemünk. - S közben az út, a rövid emberélet útja kanyargott erre-arra, jó és balsors között, kapaszkodott hegyre, ereszkedett völgybe, öröm és bánat között. . Régi történet ez, nem vei ed kezdődött,a minden-ember- útja ez, te sem vagy kivétel. - Emeld hát fel a fejed és a sebzettek között járd a sebzettek útját. • • Emeld fel a fejed és nézz előre: előtted sereg, utánad sereg. Az emberiség keresztjét hordja. - A magadé könnyebb, ha az övét szem e- lőtt tartod, ha viszed a keresztref eszül és irányába és tovább, a föl- támadás felé. ( Cser László/ S.J.)
