A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
4 Nagy Ferenc, S.J, ERKÖLCSTEOLÓGIA A FOLYTONOS VÁLTOZÁSOK VILÁGÁBAN FELELŐSSÉGRE BEÁLLÍTOTT ERKÖLCS Legutóbbi cikkünkben arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy az igazságosság és a szeretet, a keresztény erkölcsnek ez a két sarkalatos pontja, a változó struktúrák világábannagy adag leleményességet követel meg tőlünk. Annál is inkább, mert mint mindig, ebben az új világban is leginkább az érdek meg az önzés szabja meg a dolgok menetét. Olyannyira, hogy fel kellene adnunk minden küzdelmet és minden reményt, ha nem tapasztalnánk meg legalább valamelyes mértékben a szeretet jelenlétét és hatékonyságát is, és még inkább a világnak a szeretetre való mérhetetlen igényét. Az igazságosság és szeretet erkölcstana tehát hívás, sőt kihívás arra, hogy életünket kockára tegyük érte. A keresztény morális szabadságunkra és felelősségtudatunkra apellál. Erről a kettős témáról szeretnénk most néhány gondolatot adni. A moralista nem bizonyítja, hanem feltételezi az emberi szabadság létezését és arra épít. Az erkölcstan azonban csak akkor józan és realista, ha tisztában van a szabadság feltételeivel, megnyilatkozásaival, korlátáival. Ebből a szempontból az embertudományoka múlthoz képest tekintélyes mértékben megváltoztatják emberképünket. Évszázadokon keresztül a nyugati ember meggyőződése arra hajlott, hogy az ember teljes világossággal belelát saját magába és uralja ösztöneit. Az ember tökéletes ura önmagának és a világmindenségnek. Az egyre-másra felfedezett egyéb civilizációk emberét is a korabeli európai bölcselet kategóriáival nézte és próbálta civilizálni; ma már tudjuk, hogy ez a felületes és nagy mértékben hamis képet adott róluk. Akeresztény moralisták tanítását szintén erősen befolyásolta ez a nagyszabású álom; álom arról, hogy az egyetemes ember lényegében ésszerűen, harmonikusan él és cselekszik. Ma még nem egészen, de már egyre jobban belátjuk, hogy a lélekelemzésnek
