A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
2 nem derűs hangulata talán Máriától származik. Elérkezett a szülés ideje. Megszülte elsőszülött fiát, bepólyázta és jászolyba fektette, mert nem jutott szállás nekik (Lk. 2, 6-7). Mi lenne ennél természetesebb? Fia született, bepólyázta és mert hát más hely nem akadt, a jászolyba fektette. Más hely nem jutott nekik. Valahogy nem érzik a panasz és a keserűség a szavakból. A hely nem a legmegfelelőbb. Jobb is lehetne. De hát megelégszik azzal, ami van. Ahelyett, hogy panaszkodna és szemrehányást tenne, örül annak ami van. Hálás azért, amit kapott és megköszöni Istennek elsőszülött fiát, József segítségét és hűségét, a szénát, a hajlékot, ami megvédte a széltől, a pásztorok kedvességét és ajándékait. b) Második alkalommal a kánai mennyegzőn találkozunk a háziasz- szonnyal. Eles szeme azonnal észreveszi a vendéglátók zavarát. Észrevétlenül, feltűnés nélkül segítségükre siet. Fiához fordul: -Nincs boruk... (Jn. 2,4). Az elutasítás szinte tiszteletlennek és gorombának hangzik: - Asszony, mi dolgod neked velem? még nem jött el az én órám... Mindez nem riasztja vissza. Utasítást ad a szolgáknak: - Ha valamit mond nektek, tegyétek meg... Ő ugyanezt tette egész életében. Az Ur szolgálója és embertársainak szolgálója volt. c) Fia végső óráiban egy szót sem szólt. Szótlanul, tehetetlenül ott állt a kereszt alatt. Erezte, hogy néma jelenléte vigasztalás lesz fia számára. Mit tanulhatunk Mária, a háziasszony életéből, miben követhetjük példáját? - Hányszor történik meg velünk, hogy a legkisebb kellemetlenség, vagy csak az, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy mi akarjuk; keservesen panaszkodni kezdünk. Van idő, mikor a nincs- telenség és a szükség igazán elkeserít és szinte nem tehetünk arról, hogy panaszkodunk. Nem erről az esetről van sző. Inkább arról, amikor van elég pénzünk, de panaszkodunk, hogy nincs több. Van kényelmes lakásunk, de szeretnénk, ha nagyobb és még kényelmesebb lenne. Mint mondani szokták, "úgy megvagyogatunk", de hát panaszkodunk egészség, szomszédok, házastársak miatt, mert hát már megszoktuk, hogy panaszkodjunk. Es főleg panaszkodunk, mert másoknak jobb a sorsa, másoknak több van, másoknak minden sikerül. Ne panaszkodjunk. (Ez a tanács nemcsak az asszonyoknak, hanem a férfiaknak is szól). Legyünk először hálásak azért, amink van. Igyekezzünk használni a legjobban és legcélszerűbben anyagi és szellemi javainkat. Bízzunk a gondviselésben. Panasz helyett pedig igyekezzünk segíteni magunkon, majd az Isten is megsegít.
