A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
42 hány pillanat múlva már meg is állt. Rámutatott egy nagy, kopottas épületre. Fogtam a csomagot s becsöngettem. Egy asszony nyitott ajótt. Nagy gondosan elmondtam neki, ki vagyok és miért jöttem. Csak nézett rám és tekintetéből felfogtam, hogy egy szavamat sem értette. De beengedett , és hívott egy férfit, aki tudott valamit hollandul. Elmagyaráztam neki megint mindent.- 0, igen, - mondta. - De nem kapta meg táviratunkat? Három nappal ezelőtt küldtük, hogy nincs jelenleg hely Glasgowban...- Megkaptam a táviratot. Majdhaeljön az ideje, nyílik hely számomra. Biztos vagyok benne. Készen akarok lenni rá... A férfi rámmosolygott, s azt mondta, várjak kissé. Elment, s kisvártatva visszajött a hírrel, amit reméltem. Itt maradhatok náluk egy rövid időre, feltéve, hogy hajlandó vagyok dolgozni. Megkezdődött életem legnehezebb két hónapja. Az épületet kellett kifestenem. Nem a testi munka volt nehéz, hamar hozzászoktam a létrához. A nyelvtanulásba fájdult bele a fejem. A WEC személyzet korán kelt, hogy reggel előtt elvégezhessék a szentírásolvasást és imáikat. Ezt mindjárt megszerettem. Kimentem a kertbe hónom alatt a szentírással és aszótárral. Ennek az angoltanulásnak nagy hátránya volt azonban, hogy a szentírás régies nyelvét sajátítottam el. Hat hét múlva felszólítottak, hogy vezessem az esti ájtatosságot. Hét perc alatt kifogytam angol szókincsemből és leültem. Két hét múlva megint felszólítottak, hogy beszéljek. Most már 14 percig bírtam szóval. Hollandus kiejtésem jól mulattatta hallgatóságomat, és a végén megdicsérték, hogy "majdnem megértették, amit mondtam". A festést befejeztem, és át kellett adnom szobámat egy hazatérő misszionáriusnak. Szerencsére, megkértek egy házaspárt, hogy fogadjanak be és segítsenek engem az angol munkavállalási engedély megszerzésében. Mr. Hopkins, új házigazdám sikeres építkezési vállalkozó volt, azonban nagy szegénységben élt beteg feleségével együtt, mert jövedelmének kilenctized részét jótékony célra osztotta szét. Ezenkívül lakása mindig nyitva állt a segítségre szorulók számára.- Ne csodálkozz rajta, Andi, ha egyszer amikor hazatérsz, valakit találsz ágyadban. Ez már megesett máskor is. Ilyenkor készíts magadnak fekvőhelyet pokrócokból és párnákból a kandalló előtt... Nem is kellett sokáig vámom erre a tapasztalatra. Egy részeget szedtek fel valahol, s ágyamba fektették. Nemcsak táplálásáról gon-
