A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
sétáltunk a vízparton. Felkészültem ellenvetéseire, ő azonban mind hallgatagabbá vált. Csak akkor vesztette el türelmét, amikor lábom gyógyulására célozva azt csodának neveztem...- Ez már kissé sok, András, nemde? Másoknak is állandóan javul a betegségük, és azért nem tesznek ilyen nagyképű kijelentéseket? Aznap nem maradtam náluk vacsorára. Időt akartam hagyni mindnyájuknak a gondolkozásra, míg hozzászoknak új terveimhez. Hozzáláttam a pénzgyűjtéshez. Eladtam kerékpáromat és könyvespolcomat. Mikor megvettem jegyemet Londonig, mindössze harminc angol fontom maradt az első félév költségeire. 1953. április 20-án terveztem a Londonba utazást. Röviddel előtte három esemény történt gyors egymásutánban, amitől ugyancsakforogni kezdett velem a világ. Egy levelet kaptam Teritől, amelyben megírta, hogy érdeklődött a szeminárium után, ahová készülök. Mindenütt azt mondták neki, hogy annak kiképzését senki sem ismeri el és misszionáriusaikat semmire sem becsülik. Azért Teri hallani sem akar felőlem többet egészen addig, míg fenntartom ezzel a csoporttal kapcsolatomat. Még a levelet a kezemben tartva, táviratot kaptam Londonból ezzel a szöveggel; - Sajnálattal értesítjük, hogy a remélt hely nem üresedett meg. Azért nem fogadhatjuk be. 1954-re ismét jelentkezhet... Minden ésszerű jelből arra következtethettem, hogy nincs keresnivalóm Glasgowban. Bensőmben azonban ésszerűtlenül, de félreérthetetlenül halkan azt mondta valami; - Menj KJgyanaz ahang volt ez, amely hozzám szólt a viharban, a gyárban, s amely sohasem látszott ésszerűnek. Másnap megcsókoltam húgom at és nővéremet, kezet fogtam apámmal és öcsémmel, és futottam az autóbuszhoz, amin elindultam azon az úton, amelyen még ma is járok... Amikor megérkeztem Londonba, el akartam menni a WEC ottani székhelyére. Egy rendőr elé tartottam a cédulát, amelyre felírtam a címet. O megértőén bólintott, és egy irányba mutatva percekig hadarta az útirányt. Egy szót sem értettem belőle. Visszavettem tőle a címet, és egy "DankU "-val megköszönve elindultam abba az irány- 3a, amelybe először mutatott. Utána megpróbálkoztam még néhány rendőrrel, de mindig ugyanazzal az eredménnyel. Végre beláttam, logy sovány pénzkészletemből fel kell áldoznom valamit egy taxira. Találtam egyet, s megmutattam a soffőrnek. a címet. Elindult, s né-
