A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
39 ha világnak! Mi ütött ebbe a faluba? Úgy bánnak velem egyik percről a másikra, mintha a Csillag Börtönből eresztettek volna ki? Ilyen hangulatban ért haza vacsorára«- Ejnye, de lekonyult a jókedved? - mondja az anyja. - Tán szorít a csizma vagy mi? - kérdi Zsófi nénje.- Szorít, bizony, szorít - azt a keserves nemjóját! Elpanaszolta anyjának tapasztalatát. Erre anyja is nekikeseredett. Zsófi nénje meg egyenest pityergésre is fogta és szidta az egész falut, mint a kétágast. A lőcsfalvi pap füleihez is eljutott a Csendes Viktor csizmájának a híre. Örült is neki, mert ő is olyan vidékről jött, ahol a legények csizmában, feszes fekete csizmanadrágban jártak. Tudta az erdész ispántól, hogy Viktor milyen jó munka erő, milyen megbízható. Azt is tudta, hogymígatöbbi legény kocsmázik, duhajkodik, apjuk búzáját lopkodja, Viktor spórol és dolgozik. Persze a falu hirtelen hangulatváltozását még semmiféle szél sem sodorta fel az apátsági dombtetőre. Este felé egy kis sétára indult a faluba. Húsvét este szép ünnep. Mindenki ünnepel. Az öregek kint ülnek a ház előtt, ha még kicsit hűvös is. Készülnek a másnapi lo- csolkodásra a legények, lányok. Boldog húsvétot kívánnak papjuknak, aki hol itt, hol ott meg-meg áll egy kis szóbeszédre. Itt-ott füle elkap egy-egj megjegyzést, úgyhogy mire hazafelé indult, határozottan megszimatolta a falu hangulatát. Nem igazi húsvéti hangulat volt a levegőben, hanem valami mérgező gázokkal telt bányalég. Viktort nem látta a faluban, mint máskor. Azért gondolta, benéz hozzájuk. Itt aztán látta és hallotta ennek a hangulatváltozásnak első áldozatait.- Viktor fiam. Légy ember és ne anyám-asszony katonája! Oda se neki. A te helyedben én fütyülnék az egész világra. Fogadni mernék, jövő húsvétra, aki teheti, a falu legénysége, átveszi a divatot és megcsizmásodik. Nem kellett jövő húsvétra sem várni. Pünkösdkor meg megalakult a csizmások köre és Viktor velük együtt nézegette? az utcasarkon az arra korzózó lánysereget. "Az örömök a mi szárnyaink, a szenvedések sarkantyúink". (J.P. Richter)
