A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
12 elhagyják a szeretet külső megnyilvánulásait. Nem mondani, nem cselekedni semmit, nem írni, nem keresni a másik társaságát, távol tartani magunkat tőle; ez magától megszünteti a szeretetek ... 3. Tévednénk azonban, ha azt gondolnánk, hogy az Istenszeretet csupán az emberi természetből fakadó vágyakozás, akarás, tevékeny cselekvés gyümölcse. Az igazi Istenszeretet felülmúlj a az emberi természet képességeit, és saját erőnkből képtelenek vagyunk megfelelni az isteni szeretet igényeinek. Bűnre hajló természetünk állandóanhűtlenségre kísért, vagy eltévelyedésre. Ezért az Istennek kell szívünkbe önteni a természetfeletti szeretet ajándékát. Erről írta Szent Pál a római keresztényeknek: - A nekünk ajándékozott Szentlélekkel ki áradt szívünkbe az Isten szeretete (Róm. 5,5). Tehát azért parancsolta meg Isten, hogy szeressük Ot, mert 0 min- dent megadott, hogy képesek legyünk Ot szeretni. Először is megadta azt a természetfölötti képességet, hogy a hit által megismerjük Ot, mint a szeretet Istenét, és felfogjuk az O szereteténekhatártalan voltát, amelyet Jézusban nyilatkoztatott ki, hogy végül is viszonozni tudjuk szeretetét az 0 kegyelméből. Jézus nemcsak megmutatta, hogyan szeret az Isten, hanem ő közvetítette a világ számára azt a szeretetet, amely összeköti az eget a földdel. Az utolsó vacsorán azért imádkozott, hogy a hívek részesedjenek abból a szerétéiből, amely a mennyei Atyából árad; ... hogy a szeretet, a- mellyel engem szerettél bennük legyen... (Ján. 17, 26). Állandó szeretet-áramlás van tehát az ég és a föld között; - Az Atyából a Fiúba, a Fiúból a hívekbe árad a szeretet a Szentlélek működése révén, és a hívekből vissza kell térni az Atyához a Fiú által, a Szentlélek ösztönzésére. Az igazi, természetfölötti szeretet tehát Istentől van, (I Ján. 4.7) és Jézus Krisztus által jut el az emberekhez, és viszont az embertől az Istenhez. Csak az az ember tud szeretni, természetfölötti szeretettel, akinek Isten szeretetet ad Jézusban; aki ebből a szeretetfor- rásból meríteni tud. A Szentlélek önti belénk a szeretetet. Nem úgy, mint kívülálló cselekvő, hanem, mint Terem tő Lélek bennünk munkálkodva. - "Aki kitart a szeretetben, azaz Istenben él, és az Isten benne..."( I Ján. 4,16; Ján. 14, 23). A szeretet ezért nem olyan dolog, ami gyorsan elmúlik, hanem mint valami légkör, amelyben a keresztények állandóan élnek és szinte lélegzenek. Az a szeretet, amelyről a Szentírás beszél, Istentől belénk öntött szeretet. De ezt nem úgy önti az emberbe, mint valami tartályba, mely passzíve fogadja, hanem az embernek, mint szabad személynek
