A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-04-01 / 4. szám

P. Király István, S.J.

"KI ÁRADT SZÍVÜNKBE AZ ISTEN SZERETETE".

2«. •

Hogyan mutassuk meg, hogyan bizonyítsuk be, hogy szeretjük az Istent? Képesek vagyunk-e egyáltalán arra, hogy az Istent szeressük? Ezekre a kérdésekre keressük mostafele- letet. Ha őszintén lelkünkbenézünk, bizony sokszor nem tudjuk érezni az Isten iránti szeretetet, odaadást. Talán hozzátesszük: - szeretném, ha erezném, de nem érzem. Csak irigylem azokat, aidk érzik. Vannak, akik azt mondják, hogy az ember természeténél fogva nem is szeretheti Istent, hiszen nem látja, nem ismeri, hogyan szerethetné tehát? A katolikus tanítás szerint viszont az ember természetes eszével is meg tudja ismerni Istent, és ha megismerte, természetes módon a szeretetnek is fel kell támadni benne. Van az emberi lélekben bizonyos vágyakozás az igazság, a jóság, a szépség, a szeretet után és a teremtmények nem tudják kielégíteni ezt a vágyakozást. Végeredményben tehát Isten után vágyakozik. Ezért kiáltott fel Szent Ágoston a Vallomásaiban: -Nyugtalan a szívünk, amíg Tebenned Uram, meg nem nyugszik... Hasonlót olvashatunk egy XIII. századi perzsa költőnek versében: - Szeretet után futkosunk ide-oda, nyugtalanul. A szeretet végül is Isten mélységeibe szakad...

jj Ez a természetes szeretet persze el is tévedhet. Ezért tömérdek eltévelyedést mutat a vallástörténet. Ilyen eltévelyedések a babonás szokások, emberáldozatok, a pogány vallások erkölcstelen szertartásai. Egy mai divatos eltévelyedésre a francia közvélemény kutatás hívta fel a figyelmet. Azt kérdezték a mai emberektől, hogy létezik-e számukra az Isten? És, ha igen, akkor milyen a mai ember Istene? A franciák 74 százaléka meg volt győződve arról, hogy van Isten. A második kérdésre, hogy milyen az Isten, a legtöbb szavazatot nem a keresztény isteneszme kapta,