A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
47 Ezzel az Ígérettel fejezi ki a magyar nyelv az életre való elkötelezettséget. A mai változó világban felmerül a kérdés; - Erdemes-e, vagy egyáltalán lehetséges-e elkötelezni magunkat egy életre? Emö- gött a kérdés mögött az a gondolat rejtőzik, amely szerint minden elkötelezettség szabadságunk korlátozását és leszűkítését jelenti. Az ember legnagyobb értéke szabadsága. Ezért nem szabad szabadságunkat béklyókba kötni, nem szabad korlátozni. Ezzel lealacsonyítjuk önmagunkat. Legyünk tehát igazán emberek, legyünk szabadok. Nemde egy választás száz és száz lehetőséget lehetetlenné tesz? Ha elhatároztam, hogy moziba megyek - nem mehetek sétálni, látogatóba, futball-mérkőzésre, vagy úszni. Az ilyen lehetőségek között könnyű a választás. Oda megyek, ahol a legjobban érzem magam, Azt választom, ami a legjobban tetszik. Vegyünk egy komolyabb és életünket mélyebben érintő választást. Ha valaki elkötelezi magát holtomiglan holtáiglan egy leánynak, nem lehet a párja száz másnak. Nem lenne jobb szabadnak és függetlennek maradni? Nem lenne jobb megőrizni szabadságunkat és élni napról napra, óráról órára úgy, ahogy nekünk tetszik! Hogy erre a kérdésre megfeleljünk, először meg kell gondolnunk, hogy ki az ember? Hitünk azt tanítja, hogy az ember Isten képmása. Hasonló az Istenhez. Ebből az következik, hogy amint Istent megismerhetjük, de mégis titokmarad, úgy az embert is megismerhetjük, de mégis bizonyos értelemben az ember is titok marad számunkra. Az emberi élet száz meg száz részből áll, és amikor felmerül a kérdés, hogy ki az ember a száz meg száz apró részecskét össze kell foglalnunk. Ez mind az emberhez tartozik. Érthető hogy megvan a veszély, hogy bizonyos részeket kihagyunk, vagy túl sok figyelmet szentelünk egy résznek a másik kárára. Hasonlítsuk össze az ember életét a mozaikkal. Ha egy mozaik sokszínű köveitnézzük, szemünk előtt kialakul egy kép. Ha valaki színBabos István, S.J. HOLTOMIGLAN . HOLTAIGLAN
