A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
48 vak, az <5 számára a kép nem lesz teljes, A kép pár színes vonala kimaradás az egész kép érthetetlenné lesz. Mint a mozaikot, az embert is teljes egészében kell néznünk és csak így érthetjük meg. Maradjunk még egy percre a mozaik hasonlatnál. Ha csak úgy összedobnám amozaik színes köveit kialakulna-e belőle amozaik? Lenne-e belőle igazán mozaik, ami alakot vagy képet ábrázol. A válasz egyszerű. Ha az ember nem öntené és nem ágyazná a cementbe a színes köveket, nem lenne mozaik. A cement tartja össze, és ad formát a mozaiknak. így van az emberrel is. A sok élmény, benyomás, érzés olyan, mint a sok színes kő a mozaikban. Ezekből tevődik össze az ember élete. De emögött a sok élmény és benyomás mögött ott van valami, ami az egészet összetartja; ami irányt, célt, igazán értelmet ad az ember életének. Ebből az okoskodásból következik, hogy az ember élete nemcsak érzés és benyomás, nemcsak percről percre való élvezet. Van az ember életében valami, ami állandó; ami irányt és formát ad a sok apró részletnek. Ez az állandó valami, ami formát ad az egész életnek nevezhető igazán életnek. Ez az élet, a jövő, az ember kezében van. Az ember maga dönti el, hogy milyen irányban akar haladni; milyen formában akarja leélni az életét. Ezzel nem lesz kevesebb emberré. Az ellenkező az igaz, így lesz igazán emberré és több emberré. Ebből láthatjuk, hogy az életre való elkötelezésem nem hogy szűkítené, vagy elvenné az ember szabadságát. Az ellenkezője történik. Az életre való elkötelezés irányt ad az ember életének. Életre való elkötelezettség az emberi élet fundamentuma. Ez nem jelenti azt, hogy minden apró elhatározásunk életre szóló legyen. Sok esetben ez lehetetlen és szükségtelen. Csak annyit jelent, hogy életünknek fontos elhatározásai, házastársi hűség ígérete, életünk Istennek szentelése, nem veszi el szabadságunkat. Sőt irányt ad életünknek és azt teljessébbé teszi. Életre való elkötelezés nemcsak lehetséges, hanem kívánatos. Baráton értem azt a személyt, akihez őszinte merek lenni; aki előtt hangosan lehet gondol koznom. - (Ralph W. Emerson.)
