A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
46 ta.. Istenem, Istenem! miért hagytál el engem? - hallották a körül- állók a haldokló szívbe markoló panaszkodását. S mintha még a természet is összerázkódott volna erre a legsötétebb imádságra; íme, a nap elsötétedett és benn a városban, a templom kárpitja kettéhasadt. Ez a kárpit választotta el a templomot a szentek szentjétől, a- hová a főpapon kívül senkinek sem volt szabad betenni a lábát. Három óra tájban Jézus hangos szóval fólkiáltott: - Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet... ! Ezek voltak utolsó szavai... Jézussal örökre elnémult Izrael utolsó prófétája... Ha... Ha nem vagyok éppen olyan könyörület- tel a szolgatársam iránt, mint amilyennel az én Uram könyörült rajtam, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha lekicsinylem azokat, akiknek a szolgálatára elhivattam, ha gyengeségeikről beszélek, talán kiemelve azokkal szemben a magam vélt erőit; ha fölébük helyezem magamat, elfeledkezve arról, hogy: „ki tett téged különbbé, és micsodád van neked, amit nem úgy kaptál volna?", — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha bárkinek a fogyatékosságát vagy bűnét könnyedén, felelőtlenül tudom megvitatni- ha akár egy gyermeknek a hibáiról is csak úgy mellesleg tudok beszélni, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha azon veszem észre magam, hogy mások botlásait felületesen magától értetődőnek tartom: „hisz mindig így tesznek", — „Ó, persze, ő máskor is így beszél, így cselekszik", — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha más kárára tudok derülni valamilyen tréfán, ha valakit meg tudok bántani beszéd közben, vagy akár csak gondolatban is, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha kellemetlen dolgok történnek és én nem bánkódom sokkal inkább a Megváltó szomorúságán, mint a magam baján, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha keveset ismerek az Ő részvétéből („hátrafordulván az Ür, rátekintett Péterre"), ha keveset ismerek az Ö reményteljes bátorításából a valóban alázatosak és bűnbánók iránt („mondta néki: legeltesd az én bárányaimat"), — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha valakinek a vétkével bármi más okból foglalkozom, mint amit ezek a szavak fejeznek ki: „Jobbjából törvény tüze jött elő számukra; bizony szereti Ő a népeket" (5 Móz 33, 2—3, Elb.), ha mély fájdalom nélkül vagyok képes megróni valakit, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha olyanvalakivel foglalkozom, akin semmi fogékonyság nem látszik, és belefáradok a küszködésbe és kibújok a teher alól, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. (Vetés és Aratás)
