A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
14 • A fénycsóva Ha magunkba, ha környezetünkre, ha a világra nézünk, mindenütt zavart találunk. A görög szó "káosz”, a latin szó "konfúzió” jellemzi generációnkat legjobban. Nincs az életnek területe, ahol ezek a jelek ne mutatkoznának. Háborúink, nemzetközi politikánk, gazdasági, társadalmi, családi, tudományos és vallási életünk ezt a bélyeget hordja magán. Azok, akik szeretnék a történések kerekét visszafordítani, keserű konzervativizmusba burkol óznak és titkon, vagy nyíltan mindent visszakövetelnek, amit a múltban tapasztaltak és átéltek. Azok, ciki k lelkesen nekivágtak egy Új Világnak, zavartan néznek körül és nincs többé biztos iránytűjük. Vallási életünk is e két szcilla és karibdis sziklája között hánykolódik bizonytalan bárkaként. Nemcsak országhatárok bomlottak föl, az élet minden biztonságának határa szétmállott. A tekintély, melyet a tömegek immel-ámmal elfogadtak vagy külsőleg tudomásul vettek, szétfoszlott. Kiderült, hogy mindenkinek magának kell helytállnia. De erre csak az egészséges, értelmes és bölcs, felnőtt egyéniség képes. Kiderült, hogy számban és minőségben ez csak kisebbség. Egyrészt a közösség szorító járma, másrészt az egyéniség kultusza kísérője él etünknek. A megkötöttségek járma erősödik, az egyéniség vágya fuldokolva követeli a szabadság és kötetlenség jogait. A Katolikus Egyház a római jogon és a görög filozófián útnak indult szervezetében is új utaknak vágott. - A szigorú parancs, a törvény és a meghatározott szabad-nemszabad tömegeknek adott vezető-irányítás helyett visszatér a Szentíráshoz, biztatja az egyént, hogy mélyül jön el benne. Liturgiáját változatossá, népiessé teszi. Azt a nyelvet használja, melyet a hívő ember megért. S a hívő kérdez, igyekszik kiértékelni, magáévá tenni azt, amit elébe terjesztenek. Az Egyház nem elégszik meg azzal, hogy ’fölülről”, tekintélye súlyával irányítson és parancsol jón a padokban kényelmesen elhelyezkedett néző-szemlélőnek, hanem azt kívánja, hogy minden híve legyen része, aktív részese kereszténységünknek. Egyre erőteljesebben hangzik az Egyház meghatározása, ami nem a pápa, püspökök és papság kizárólagossága, - egyáltalán nem. Ez csak a híveket irányító, szolgáló hierarchia. Az egyház az aktív hitből élők, minden hívő közössége. Az Egyház mentésének és újraélesztésének folyamata felülről indult.Nem népi forradalom. A közönyösök, a kétkedők, az ellentmondók
