A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

15

ebben a században aránylag csendesen vonultak ki az egyházból. Az új hang, csaknem forradalmi, a pápaságtól indult, a püspököket rázta meg és a teológusokban érte el tetőfokát.

A katolikus teológus, aki az egyház tekintélyének biztonságában elefántcsonttornyából írta könyveit és téziseit, kilépett magányából és biztonságából, az élet kellős-közepébe vetette magát és eddig soha nem tapasztalt módon gyakorlativá vált, pásztorát is-teológus lett. Tízesével lehetne idézni neveket, csak gondoljunk egyik legalaposabb,

Iegtudósabb, egyik legtekintélyesebb kortárs-teológusra, a német Kari Ra hnerre.

A teológusok ébresztenek, világosságot vetnek, sürgetnek az e- gyéni, mélyen átérzett és gyakorlati kereszténységre. Küzdenek a hívőért, egyszerűsítik nyelvüket, érthetőek, szimpatikusak. A hívő érzi, hogy érte, az ő üdvösségéért és megszentelődéséért harcolnak.

Az egész élet területét úgy járják be, hogy vizsgálat alá veszik a régi római-görög, Arisztotelesz-Sz.Tamási utakat és kitartó, szívós munkával Krisztus kereszténységét igyekszenek elénk tárni. Küzdelmük nem a teológusok számára írt technikai folyóiratokban és a régen könyvtárakba süllyedt iratokban, hanem újságokban, televízión, rádión és a népszerű könyvesből tokban, háziasszonyok konyhaasztalán, munkások kezében, újságírók, diákok és papnövendékek között történik.

Az irány érzése biztos bennüki tudatában vannak annak, hogy nem lehet többé kívülről és felülről, parancsszerűen irányítani egy olyan világban, ahol a keretek szétestek, vagy szétesőben vannak. Az egyénre, a személyiségre, a felnőtt, érett keresztényre kell alapozniuk a keresztény élet újraélesztését és szilárd jövőjét.

A hívők ijedt, lelkes, kétkedő, ellenkező, nyugtalan és bizakodó értei mi-akarati-érzésbel i hullámzása között (nem fölött) így küzd a vándor Egyház ma, a huszadik század végén elszántan és hivatásának tudatában, hogy Isten Városát, a Földi Város szinte elvisel hetet- len problémái között megtartsa, fejlessze és annak a fénycsóvának tegye, amiről Krisztus beszél ft ti vagytok a világ v ilágosságai

(Cser László, S.J.)

Amint az egyes ember, ugyanúgy a kereszténység sem él hét meg nyalánkságokból. Isten nem azt mondta, hogy a föld méze, hanem hogy a föld sója vagyunk .... (Bernanos, francia író.)