A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

26 retetre meg az igazságosságra is. Igazságosság nélkül a szeretet könnyen kimerül szép érzésekben, képmutatásban, szép szavakban, a nyugodt lelkiismeret andalító ál­tatásában. Néhány történelmi példa bevilágít a veszély velejébe, és talán abban is segít, hogy belelássunk saját magunkba. 19. század­beli keresztény munkaadók őszintén hitték, hogy szeretik munkásai­kat; ruhaneműt, gyógyszert, játékszert osztogattak nekik, és közben egészségtelen viszonyok között nevetséges bérekért dolgoztatták őket. Hogy a munkaidő törvényes lerövidítését megakadályozzák, a szabadidő erkölcsi veszélyeire hivatkoztak, sőt ilyen értelemben til­takozásokat Írattak alá munkásaikkal. Marx ilyen tényekből vonta le a következtetést, hogy a vallás a nép ópiuma. A gyarmatosító hatal­mak azt hangoztatták, és sokszor nyilván jóhiszeműen, hogy politi­kájuk főindítéka az elmaradott népek emberségben való előhaladása. Hitler propagandája szerint keresztes hadjáratot kellett indítania a kommunista veszély ellen anyugati civilizáció védelmében. Egy kom­munista író ajánlotta, hogy az 1968-as csehszlovákiai események utána Szovjetuniónak ítéljék oda a béke Nobel-díjat. Az Egyesült Ál­lamokban sokan meg vannak győződve arról, hogy országuk hatalmas önzetlen (I) áldozatokat hoz a fejlődésben lévő népekért. Mindezek­ben és más hasonló példákban megdöbbentő vagy a jóhiszemű önálta­tás, vagy a fantázia nélküli cinizmus, vagy a nevetségesség megér­zésének teljes hiánya. A végeredmény ugyanaz; látszólagos nagylel­kűség és szeretet igyekszik elkendőzni a legelemibb igazságosság súlyos lábbal tiprását. Az igazságosság a rosszhiszeműen (vagy jóhiszeműen) nyugodt lelki-" ismeret hatásos ellenszere. Felebarátunk szeretete azzal kezdődik, hogy igazságot szolgáltatunk neki. Természetesen másnak, éppen az érdekelt felebarátnak is van beleszólása abba, hogy magatartásunk, teljesítményünk valóban igazságos-e. Az igazságosság kezdete anyílt és őszinte párbeszéd felebarátunkkal. Ezekkel az állításainkkal nem tagadjuk a szeretet abszolút elsőbbségét. A dialógus, a békés együtt­élés, az igazságosság még nem szeretet; viszontezeknélkül nem lé­tezik szeretet. Eddigi fejtegetéseinkhez még két a mi korunkban nagyon fontos gon­dolatsort szeretnénk fűzni. Egyik az igazságosság és a szeretet kollektív (dimenzióira vonat­kozik. Régen ennek a két erkölcsi alapkövetleménynek főleg az indi­viduális oldalát látták, hangsúlyozták és élték meg. Később, még a 19. században is, a modem államok kialakulásakor, az államhata­

Next

/
Thumbnails
Contents