A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
24 resztény igazságosság és szeretet, legalább a világ egy-egy pontján, megtestesült, élő, erős valóság. Ha a téma engem is egyáltalán még érdekel és talán kínzóan érdekel, ez csak arra mutat, hogy én sem árultam el egészen. Témánkat összefüggésbe kell hoznunk egy nagyon kényes és könnyen gyanússá váló fogalommal. Igyekszünk rögtön tisztázni, milyen értelemben nem használjuk és milyen értelemben használjuk ezt a szót. A forradalom eredetileg politikai fogalom; a társadalom szerkezetének gyökeres és többnyire erőszakos átalakítását jelenti. Ebben az értelemben egyesek a lehető legnagyobb rosszat látját a forradalom mindengyenge fuvallatában is; mások viszont divatot és mítoszt csinálnak belőle, tevékenységük eredménye azonban csakis erőszak és gyökeres rombolás, de nem egy újjáalkotott egészségesebb társadalmi rend. Mind a két végletet természetesen ki kell zárnunk. Nagyon kell vigyáznunk azzal a folyton megújúló, a mi életünkben is felbukkanó kísértéssel is, amely miatt a kortársak várakozása any- nyira csalódott Jézusban és a végén gyűlölettel elvetette; valami csodás megvalósulását várták egy vallási és politikai világbirodalomnak, amelyben Izrael fiai képeznék a vezetőosztályt. A Jézus hozta forradalomnak homlokegyenest más a lényege; Isten megdicsőítése az ember folytonos gyökeres megtérése révén; az önzéstől, a hazugságból, agyűlöletből való kivetkőzés, megnyílás az Isten iránti engedelmességre és szeretetre, a felebaráti szeretekre, az áldozat- vállalásra. Minden további gazdasági, társadalmi és politikai program feltételezi ezt a személyes megtérést, az egyéni életbenfolyta- nosan megújúló forradalmat, és csakis erre építhető fel. Mint valaki tömören kifejezte: - Az egész probléma szíve a szív megváltozása. .. Örök és állandó a kísértés, hogy másképpen akarjuk látni a dolgokat. Melyikünk nem hiszi többé-kevésbé azt, melyikünk nem él annak a meggyőződésnek a szellemében, hogy az anyagi és kulturális bőség társadalma leveszi egyéni belső életünkről a forradalmi erőfeszítések terhét mint a jobb jövő zálogát, hogy szívünket felszabadítja az önmegtagadás, az áldozat nyomasztó légkörétől? Melyikünknek nincs kísértése arra, hogy a 20. és 21. században időszerűtlennek, irreálisnak tartsa a kereszthordozó Krisztus világmegváltó programját? Aki viszont ezt a programot vállalja, az az igazi forradalmár radikalizmusát és hősiességét viszi bele életébe. A szeretet parancsát, a két főparancsot, Jézus az ószövetségből vette át, már ott megvoltmind a kettő. Azzal azonban, hogy sok más parancs közül kiemelte és főhelyre tette; azzal, hogy minden egyéb erkölcsi parancsot ezekbe foglalt bele; a szeretet parancsának ér
