A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
18 Az afrikai pünkösdista egyházak tanításaiba pogány elemek is belekeveredtek, a dél-amerikaikéban pedig annak a keresztény egyháznak elemei is felismerhetők, amelyből elszakadtak. Ha az alapvető hittételeket alaposabban szemügyre vesszük, látjuk, hogy noha a pünkösdisták hisznek mindhárom isteni Személyben, az Atya nemigen játszik szerepet náluk, annál inkább kihangsúlyozzák egyes íróik és szónokaik Krisztus szerepét, mások pedig annyira a Szenti élekre irányítják figyelmüket, hogy még Krisztust és egyházát is elhanyagolják. Az ember teremtését illetőleg elvetik a fejlődéselméletet és tiltakoznak az ellen, hogy az embert az állatokkal hozzák kapcsolatba, mikor Krisztus éppen azért jött a földre, hogy Istennel való kapcsolatunkat állítsa helyre. Hisznek abban, hogy az ember földi életének célja a próbáratétel, amiből a láthatatlan jó és gonosz szellemek is kiveszik részüket. Az angyalok segítik és megvédik Isten gyermekeit. Az őrangyalokban azonban nemigen hisznek, és óvják híveiket attól, hogy azokat "imádásban" részesítsék. Az eredeti bűnt illetőleg nem követik Luther és Kálvin elgondolását, hanem inkább Wesley felé hajlanak. Az előre elrendelés protestáns tanát határozottan elvetik, mert az ellenkezik Krisztus megváltó halálának mindenkire kiterjesztésével és a szabad akarat tényével és az isteni büntetés igazságosságával. Ugyancsak eltérnek a lutheránusoktól a hit egyedül üdvözítő voltát illetőleg is s az emberi közreműködés fontosságát ugyancsak hangsúlyozzák. Krisztus engesztelőhalálára vonatkozólag tanításuk megegyezik az őskeresztényekével. Az egyházat illetőleg tanításuk nagyon szegényes és ködös. Egyes kifejezéseik meglepően megegyeznek a katolikus tanítással Krisztus Titokzatos Testéről. Igyekeznek visszatérni az őskeresztények gyakorlatához, amikor az egyházi szervezet még nem fejlődött ki, és az istentisztelet is egyszerű volt. Az egyház szervezetét az egyéni megtérés és megszentülés fontosságának hangsúlyozásával pótolják, s kis közösségeket alkotnak, ahol mindenki ismeri egymást s így könnyen kicserélhetik tapasztalataikat. Azt tartják, hogy az az ember, akit egészen eltölt a Szentlélek, meg tud állni a maga lábán, s nincs szüksége testületi istentiszteletre, szentségekre, vagy áldozásra, mindezekcsák mankók. Ebben felfogásuk a 18. századbeli pie- tistáékhoz hasonlít. A kis közösségekkel velejár, hogy vezetőik néha jelentéktelen okok miatt otthagyják csoportjukat, és újat alakítanak. Ennek következtében nincs még egy olyan megosztott, darabokra szakadozott feleke-
