A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

15

a nagy alapításokat is, amelyekkel a "magyar nemzetnek hűséges dajkája" századokra beírta nevét a magyar kultúrtörténet lapjaira; abécsiPázmáneum papnevelő intézetet és a nagyszombati egyetemet a mai budapesti intézmény ősét.

Ennek az óriásnak nagyszabású tevékenységét mi törpe utódok nem tudjuk követni. De példakép lehet számunkra az ember Pázmányban, egyszerűsége, őszintesége, egyenes jelleme. így csak az tud élni és cselekedni, akinek mély hit s természetfölötti élet szab irányvonalat. Mint politikust egy világ választja el a Richelieu-féle típustól. "Egy nagyszabású, dús sikerű diplomata, aki nem diplomatizált, nem színeskedett és nem hazudott" (Schütz).

Pázmány, az író élő felkiáltójelként mutatja, hogyan lehet nyelvünket és magyarságunkat az idegenben is sértetlenül megőrizni. Zsenge ifjúságától kezdve másfél évtizeden át távol van hazájától, teljesen nemzetközi jellegű kiképzést kap a jezsuita rendben - mikor pedig hazatér és írni kezd, "úgy ír, mintha sohasem lett volna távol; tőről metszett magyarosságával, nagyszerű eredeti szófordulataival; pompás írói művészetével, stílusának hatalmas energiájával egy új nemzeti irodalomnak megalapítója" (Komis Gy.). Nem mintha csukott szemmel és süket szívvel járt volna Krakkó, Bécs, Róma, Grác szépségei és kultúrkincsei között. Inkább nagyon szomjasan szívott magába minden értéket, minden nemes hatást, amit tájak és emberek, tapasztalat és nevelés nyújthattak neki. De mégsem olvadt fel a nemzetköziség kohójában; mindezenközben makacsul virrasztott lelke mélyén sajátos hivatásának tudata. Amit Európából kapott, azt fel tudta dolgozni harmonikus magyar és pázmányiegésszé, nemzete javát, felemelését célzó missziós kinccsé.

Pázmány, a nemzetpolitikus egész életét a hasadt magyar lélekegye- sítésére tette föl. Mindent fölülhaladó vezérlő gondolata volt, hogy a magyar ne civakodjék, ne tusakodjék, ne vérezzen el egymással viszálykodva. Bár szenvedélyes meggyőződésével, harcias lelküle- tévelaznem lehetett könnyű, mindig a békét követelte, és ezen munkálkodott: "Abékességnek őrzésében szívből fáradok. Mert akarnám, hogy ezt a kevés magyarságot jobb időkre tartanók és egymást ne fogyatnók". - Közrejátszik ebben érzékeny keresztény és papi lelkiismeret; - "Én uram, egyházi ember vagyok, minden tehetségemmel abékességetpromoveálom" - írja ugyancsak Rákóczinak. De ha tudjuk, hogy Magyarország lakossága Mátyás király négy milliójáról a 18. század elejére két és fél millióra csökkent, akkor megértjük, milyen reális ez az aggodalom a magyar életért, "iszonyodom meg