A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
16 mondani - írja 1626-ban Bethlennek - de azt hiszem 200 ezer magyar híjával vagyon Magyarország ezen 13 esztendő alatt. Magába szánván, ezután jobban kém éllené a magyar vért és az országot... "Finom szociális érzéke együttérez a háborús pusztításoktól elsősorban szenvedőm agyar néppel. "Nem ítélem, hogy senki könnyhullatás nélkül nézhesse a szegény magyar községnek hallatlan nagy romlását" -írja ugyanebben az évben a felsőmagyarországi rendeknek. "Mert ha nekünk nem fáj saját nemzetünk fogyása, romlása, nem tudom kinek fájhat". Ez abékevágy nem kereszténységéből való alkuvás. Lélekkárhoztató bűnnek tartja, ha valaki a törökkel cimborái. A kereszténység védelmében a nagy hitvitázó szívesen szövetkezik a protestáns erdélyi fejedelemmel is. Hatvanéves fejjel vállalja egy római útfáradalmát, hogy a pápát megpróbálja rábírni, alakítson egy európai keresztény népszövetséget Európa visszakatolizálására és a török kiszorítására. Annál jobbanfájnakszívénekabelső egyenetlenségek, amelyek riasztóan kezdik ki a magyarság életerejét. "Hiszen már megszűnhettek volna a harcok - mondja - ha kebelünkbe nem lett volna a kígyó, mely egyebek veszedelmével a maga hasznát kereste". Szinte kétségbeesetten jajdul fel a viszályok láttán: - "A pokol megnyitotta torkát a kereszténységre!" És minden idők nagy békeapostolainak módjára - gondoljunk csak János pápára - nem egyszer hangoztatja, hogy örömest áldozná életét is ez egységért és békességért; "Halehetne véremmel is megoltanám ezt a szegény, hátramaradt magyar- országi üszögöcskének újonnan fellobbant lángját, mely ha tovább terjed, elolthatatlan lészen". Lélekerejét, segítő szándékát, tettrekészségét nem törte meg a sok keserű látás, sem a betegség. A táborokban "sebes bekötött fővel álló" vitéz képével vigasztalja magyarjait, aki örül, hogy "embernek ismerik" és nehéz feladatot bíznak rá. így az igazak is ’Isten fiai és próbált meghitt vitézei, akiket őrségre állított az Isten a magyar nyelv, a magyar szellem, a magyar élet őrségére. Ezt az őrséget elhagynunk nem szabad, ha meg akarunk maradni kereszténynek és magyarnak.----------------------------------------- MÉLY ÉRTELMŰ IMÁDSÁG... Az angliai halászoknak van egy ősrégi imádságuk, cmelyet olyankor imádkoznak, amikor kis hal ászbárkái k= ban nehéz munkájukra kieveznek a nyílt tengerre: - Istenem, add rám áldásodat! Az én bárkám oly kicsi, a Te tengered meg olyan nagyi Áldj meg engem!
