A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

Szeder Mihály, S.J.

„OUFLA" AnJDRIS

(A lőcsfalvi pap naplójából.)

... Itt jön a "dufla". Ez Böcze Andrásnak szól. A dufla persze duplát jelent a lőcsfalvi latinság szerint. Ezt a furcsa nevet a háború után kapta, amikor valamikor 1923-ban hazavetődött a föld golyóbis másik oldaláról. Hej, hosszú, keserves út volt ez, amíg Vladivosztok vidékéről Lőcsfalvára talált az egyszerű baka-káplár, aki 1916-ban esett orosz hadifogságba. Felesége hűségesen várta, pedig mindenki elveszettnek tartotta.- Hiába vársz, Rózsi, biztos odaveszett. - De íme, András mégiscsak megérkezett. S mikor hazaért, lefektette a törvényt:- Asszony, - mondta Rózsinak - ezentúl mindig háromnak főzöl és terítesz, ha ketten vagyunk is! A hely meg lesz terítve, de oda senki se ül. Oszt az ételt majd valami szegénynek add! Legfőképpen vándor embernek, ha akad!

Az asszony a boldogságában, hogy visszakapta emberét, nem ellenkezett. Szívesen megtett volna még ennél nagyobb dolgot is.

Mikor Andrásnak kedve szottyant és a kocsmába ment, így szólt;- Két fröccsöt kérek! Az egyiket érintetlenül hagyta, de kifizette.- Ezt adják oda valami szomjas vándornak, akinek nem telikrá, - szólt a parancs.

így ragadt rá a "dufla" név.

Hogy miért viselkedik András ilyen furcsán?! Ez nagy talány volt barátai előtt. Egyesek még arra is gondoltak, hogy a hosszú fogság alatt talán meglazult egy kerék a kalapja alatt. De Andris nem bánta, mit gondolnak, vagy mondanakróla. Örült, hogy itthon vanés tervezgette a jövőjét. Hiába faggatták. Nagyon titkolózó, gyanakvó lett, mióta hazajött. Még a felesége is feladta a reményt, hogy valaha is megtudja András titkát.