A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

10

Lassanként papja is megtudta furcsa viselkedését, sőt szemtanúja is volt, mert egy lakodalomban történt, ahová mind a ketten hivatalosak voltak. Ott is kikötötte, hogy mellette egy helyet üresen hagyjanak és amit odatennének adják oda valami hivatlan vándor embernek. Hiába mondták, hogy nincs elég hely, úgy is szorulnak már az asztalnál, inkább öt vándornak is adnak enni, de a hely kell. De Andris megkötötte magát. Felesége is kérlelte pironkodva. De nemi S így mit volt, mit nem volt tenni a vitéz úr kívánságát teljesítették.

... "Dufla, vagy semmi"! - jegyezte meg valaki epésen.

Világos dolog, aki ismeri a lőcsfalvi papot, tudhatja, hogy ő aztán igazán nem fog nyugodni, míg Andrisból szépen, vagy csúnyán, de kihúzza titkát.

Az alkalom úgy adódott, hogy Andrisnak baja akadt a sokféle új törvénnyel, rendelkezéssel. Hosszúidéig volt távol, elszokott az ilyesmitől. Még legjobban a papjában bízott, így hát hozzákényszerült ügyes-bajos dolgával. Nos, a lőcsfalvi pap sem volt rest. Gondolta:- Most, vagy soha! - S emígyen kezdte Andris ügyeinek intézését:- Megteszem Andris fiam, de fizetségért!- No nem is gondoltam én se ingyér... védekezik András.- No, no, nem gondolok pénzre!- Megfizetem én természetben is, ha úgy kívánja... - Még erre sem gondolok. A fizetség az lenne, hogy megmagyarázod nekem a "duflaság" titkát.

Andris erre megnémult és nagy gondolkozásnak esett. Szeméről, homlokáról is lehetett olvasni, hogy agyában így ketyeg a valami:- Mondjam, -ne mondjam! Végül is nekifohászkodott. Hát jó, afőúr- nak elmondom, bárha nem szívesen.

A pap nem szólt semmit, nehogy még megmásítsa szándékát a fiú, annyira égette a kíváncsiság. Hiába ez születési hibája volt.- Hát az úgy volt, hogy ruszki gazdám, akihez kiadtak ott Szibériában, mint dolgozó foglyot, egy nap ászt mongya nekem:- Andrej, - mehetsz haza!- No, mondok - de hogyan és merre ebbül a messzeségből?- Andrej, ez a te dógod! Én ebben nem tudok neked segítségedre lenni. Csakegyettudok mondani; - Ne erigyj sose vonaton, se országúton. Kerüld a városokat, csak igen kis falukba menj, mert ott a ruszki nép még jó. Majd csak hazatalálsz. Daj Bozse!- És mennyi ideig vándoroltál? - kérdi a pap.