A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
8 a misén, hanem át kell élni azt, amit ott történik, tevékenyen részt kell venni benne. Emlékezz ünk Krisztus nagy szeretetére, önfeláldozására; kérj ük, hogy töltsön el minket is szeretetével, éskövessük az 0 példáját; adj unk valamit Istennek és embertársainknak. Adjuk a mi szeretetünknek áldozatát... AZ ARCOD.KERESŐ EMBERISÉG ......... Az idők mélyén így szóltál magadhoz: Teremtsünk embert képünkre és hasonl atosságunkra. - Es a földet, ahol hegyek és síkságok; ahol er. dók, tengerek, folyók, tavak és patakok terülnek megjelént az ember. Képed és hasonlóságod? Ez az élő, mozgó, vegetáló, érző és gon- dolkodó termetményed ahogy történelmet alakított, né he hasonlóságot mutat az erdők mélyén lapuló vadállatokhoz és a síkságok terein nyüzsgő állati élethez. Es ugyanakkor épít. De rombol és épít, szaporodik és pusztul, képeket fest és zenét teremt, házakat épít és törvényeket hoz, háborúzik ésszomjúhozzaa békét, a porba tér és örök életben remél. Magátfesti, arcképét lakása falaira függeszti, olajfestékkel díszíti múzeumait és ebédlőit, magát kivetíti a földre, hiszen jelenléte megváltoztatja a föld színét mezőgazdaságával és technikájával.Gépein gyorsabban száguld, mint a I eggyorsabb állatok, magasabbra és messzebb repül, mint a madarak. Egy képet keres, magát formálja, alakítja, szel- lemi és lelki világot álmodik. A Te képed és hasonlóságod keresi magán? Éhsége, míg a föld tér. mésein töl tekezik, szomjúsága mig a források vízén és a borpincék italán csitul tovább, éhezik és szomjazik egy misztikus telíthetett enséggel. Keresi magát és Téged akar megtol ál ni? Bármennyire társas lény, bárhogy is kapaszkodik a szülői kézbe mint a gyermek, bármennyire is építi családját, baráti körét, társadat, mát, országát és igyekszik a föld népeit közös családdá tenni, míg ezt teszi, nem érzi egyre sürgetőbben hogy hovatartozása nemcsak önmaga- hoztartozás, de Ahhoz, akinek képére és hasonlóságára teremtetett? Arcod fölvillan a világon. Arcod mint bujdosó fény, mint lángoló nap, mint derengő fény ott sejtődik, ott lakik, ott rejtezik,és ott emelkedik az emberi szívekben. Nem könnyű út az emberi út. Nem könnyű az ember személyi, kö. zösségi, történelmi élete. De ezt az utat nagy vágyak, remények, szom■ jóságok és éhségek, csalódások és betel jesedések kísérik. A kereső ember Arcod keresi magában, míg vándora a Földnek. Cser László, S.J.
