A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3. szám

6

tűk fel szeretetét, hogy életét adta értünk. . .(I Ján. 3, 16). A kereszthalál Krisztus szeretetének cáfolhatatlan jele. A tanítványok néhány nap múlva meggyőződhettek arról is, hogy Jézus új, dicsőséges életre támadt és fölment a mennybe, ahonnét a világba jött.

^ Attól kezdve az apostolok és J éz us hívei minden héten összegyűltek, hogy megújítsák azt, amit Jézus az utolsó vacsorán cselekedett, amint megparancsolta nekik. Visszaemlékeztek Jézus szenvedésére, halálára és föltámadására, arra a nagy szeretetre, amellyel szerette őket és feláldozta magát értük. Örömmel vettek részt a szent vacsorán, mert tudták, hogy nem a holtKrisztus emlékét idézik, nem a halott testéből és véréből részesednek, hanem a megdicsőült,az élő Krisztus életéből és szere- tetéből.

Ezt cselekedjük mi is valahányszor szentmisére gyűlünk össze. Ma már a föld minden részén, a nap minden órájában megújítjuk oltárainkon Jézus utolsó vacsoráját; a kenyér és bor színe alatt bemutatjuk a keresztáldozatot és a kenyér és a bor színe alatt magunkhoz vesszük Krisztus testét és vérét. Ezáltal részesedünk az 0 áldozatának érdeméből, az isteni életből és szere- tetből. Ez a szentmise titka; egyszerre áldozat és vacsora, mely kifejezi Isten nagy szeretetét irántunk, és ami viszontszere- tetünket. Az új húsvéti áldozat és az új húsvéti vacsora. A kettő elválaszthatatlan egymástól, és nagy tévedés akár az egyiket, akár a másikat elhanyagolni.

A szentmise először áldozat. Ugyanaz a Jézus, aki ott volt az utolsó vacsorán; akit keresztre feszítettek a Golgotán, eljön közénk ugyanaz okkal az érzelmekkel, amelyek szívét eltöltötték az utolsó vacsorán és a kereszten. Vagyis szeret bennünket, és értünk mutatja be feláldozott testét és vérét, hogy engesztelést adjon a Mennyei Atyának bűneinkért és elnyerjük az Újszövetség kegyelmeit. Ha hisszük ezt, akkor nem lehetünk tétlenül, szórakozottan jelen a szentmise áldozaton, nem nézhetjükközönnyel az Isten Fiának értünk feláldozott testét, és szívének értünk ontott vérét. Ekkora szeretet láttára a mi szívünkből is vis z onts ze r etetnek ke 11 fakadnia, és nekünk is- adni kell valamit az Istennek;áldozatot kell érte hoznunk.

Hakövetjüka szentmise imáit, szertartásait, akkor hamarosan észrevesszük, hogy amise nemcsak Jézus áldozata, hanem a m ienk is . A miséző pap ezért szólít fel bennünket: - Imádkozzatok testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atya-